Mit tegyünk, ha egy kónya vicsorgóval találkozunk az erdőben?

Idén tervbe vettük, hogy felkeressük az aszófői téltemetőst, és teljes pompájukban csodáljuk meg a ritka védett virágokat. Egy hónappal ezelőtti túránk nem hozta meg a kívánt eredményt, illetve más meglepetéssel szolgált; mivel még korán volt, nem indult meg a sárga virágok fejlődése. 

Most, egy hónap elteltével viszont attól tartottunk, hogy már lekéstünk a látványosságról, de előbb nem volt lehetőségünk erre a kirándulásra. Azonban a rejtett völgybe érve sárga virágszőnyeg fogadott minket, a téltemető a napsütésben szinte aranyszínűre varázsolta az élénkzöld aljnövényzetet. Egy kirándulócsoportból egy idős bácsi megjegyezte, hogy régről sokkal több téltemetőre emlékszik, de azért mi ezzel is elégedettek voltunk. 

Hóvirág is volt még jócskán, habár azok már jórészt elnyíltak. A kék májvirág is szirmot bontott már, még a túraút közepén is találtunk a levéltelen kék virágokból, óvatosan kellett lépkedünk közöttük.

Aztán akadt még zöld hunyor is, így egyszerre négyféle ritka, védett virágfajt is lencsevégre kaphattunk.

Nézelődés közben egy érdekes szerzetre bukkantunk, ami lilás színével vonta magára a figyelmünket. Egy fa tövében pillantottuk meg a növényt, amelyet egy telefonos applikáció segítségével sikerült beazonosítanunk. A kinézeténél csak a neve csigázta fel jobban a kíváncsiságunkat: kónya vicsorgó!

Jobban utánaolvasva megtudtuk, hogy ez egy parazitanövény, amely a fák gyökerén élősködve képes életben maradni. Sem levele, sem zöldje nincs, szárát pikkelyek borítják, csak a virága emelkedik a talaj fölé. 10-25 centiméter magas, halványpiros, levélzöld nélküli évelő növény. A virágok rovar- és szélbeporzásúak, de kedvezőtlen tavaszi időjárás esetén az avar alatt önbeporzók is lehetnek. A magvakat víz, szél és hangyák terjesztik, csak akkor csíráznak, ha egy centiméternyi távolságon belül megtalálják valamelyik gazdanövény gyökerét. Állítólag csak a tizedik életévüktől virágzanak.

Kerner von Marilaun osztrák botanikus régi rajzán láthatjuk, hogy a szívógyökereivel hatol be a gazdanövénybe. Minden tápanyagát abból veszi, azaz teljes parazita. 

Utólag, az előző kirándulás képeit nézegetve fény derülhetett egy rejtélyes növényhajtás személyazonosságára is: a földből kinyúló szőrös szár valószínűleg ennek a növénynek a kezdeménye volt:

Tehát, ha egy kónya vicsorgóval találkozunk az erdőben, nem kell mást tennünk, mint lefényképeznünk – ha akarjuk –, majd óvatosan hagyjuk el a helyszínt, hogy ne tegyünk kárt a védett növényekkel teli erdő élővilágában.