Más otthonában nyaralni? – A lakhatásért cserébe vigyáznak a tulajdonosok házára

Eszter és Ákos rá az élő példa, hogy korántsem lehetetlen megvalósítani mindezt

A housesitting (vagy petsitting) angol kifejezés jelöli azt az együttműködést, amikor a tulajdonosok megbízásából – nevezzük így – felvigyázók (housesitterek, petsitterek) költöznek be hosszabb-rövidebb időszakra egy ingatlanba, amíg a házigazdák például nyaralás céljából távol vannak otthonuktól. A housesitterek a lakhatásért cserébe vigyáznak a házra, figyelik a postát, gondozzák a háziállatokat, a növénye-ket. Egy egyelőre még nem igazán elterjedt gyakorlatról van szó, azonban kölcsönösen korrekt, megbízható együttműködők esetén mindkét fél számára számos előnnyel járhat a housesitting.

– Szokványosan kezdődött számunkra ez a történet: 2015 nyarán elegünk lett a munkahelyünkből és világot akartunk látni. Az utazásban általában a szállás jelenti a legnagyobb költséget, főleg külföldön. Eleinte még naivan úgy terveztük, hogy majd veszünk egy lakóautót és azzal indulunk útnak. Aztán a világhálón böngészve rábukkantam a housesittingre. Ingyen lakhatsz külföldön mások házaiban, amíg ők nyaralnak? Gondoltam, ez kell nekünk! – emlékezett vissza a Naplónak nyilatkozva az illusztrátorként dolgozó Polgár Eszter, aki hosszú ideje boldog, ki-egyensúlyozott párkapcsolatban él a távmunkát végző informatikussal, Polgár Ákossal.

– Mielőtt belekezdtünk a petsittingbe, úgy volt, hogy kiköltözünk Spanyolországba egy ottani munka miatt, ami végül az utolsó pillanatban meghiúsult. Ezért aztán elkezdtünk alaposan utánajárni annak, hogyan lehetnénk housesitterek, regisztráltunk ezzel kapcsolatos weblapokra – mesélte lapunknak Ákos.

– Sok-sok keresgélés, válogatás után 2016 márciusá-ban kapcsolatba léptünk egy dél-franciaországi családdal, majd áprilisban kiutaztunk hozzájuk. Hat lóra és tizennégy macskára kellett vigyáznunk, amíg ők nyaraltak – árulta el Ákos. Eszter kiemelte, elsőre egy meseszép környezetben fekvő álomotthonba csöppentek, amivel óriási szerencséjük volt. Ezen a téren még teljesen kezdők, tapasztalatlanok voltak, azonban a francia házigazdák nem először fogadtak petsittereket, mindent alaposan megmutattak, elmagyaráztak a fiatal magyar párnak.

Mindenhol más miatt szereznek maradandó élményeket

– Három hetet töltöttünk ott, és annyira megtetszett a housesitting, hogy mindenképpen folytatni szerettük volna. Találtunk egy spanyolországi hasonló lehetőséget, szerencsére minket választottak, így Andalúzia felé vettük az irányt. Itt egy kutyára és két macskára vigyáztunk, a ház pedig egy hegyoldalban volt, a háttérben látni lehetett a tengert. Ekkor eldöntöttük, hogy szeretnénk komolyabban foglalkozni a petsittinggel. Készítettünk egy weboldalt, mostanáig összesen kilenc házra vigyáztunk Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. Már visszatérő „ügyfeleink” is vannak – jegyezte meg mosolyogva Eszter. Neki egyébként mindig az a hely tetszik a legjobban, ahol éppen housesittingelnek, mint mondta, mindenhol más miatt szereznek maradandó élményeket, miközben kiélik a kalandvágyukat és különféle kultúrákat ismernek meg testközelből.

Kérdésünkre Ákos elárulta, egy szokványos housesittingben nem jut szerep a pénznek, vagyis a felvigyázásért „csak” ingyenes lakhatással fizetnek. Átlagosan elmondható, hogy húsz hirdetésből mindössze egy olyan van, ami állja a petsitterek utazási költségeit, ugyanakkor az is előfordulhat, hogy valamelyik házigazda elkéri a rezsit a „vendégeitől”. Eszter és Ákos két éve housesittingelnek, ami saját bevallásuk szerint egy jó ideig még biztosan szerves része lesz az életüknek. Jelenleg könyvet írnak a tapasztalataikról, élményeikről.

Nem minden fenékig tejfel a housesittingben

Eszter megosztotta velünk egyik kedvenc emlékét, ami a legelső petsittingjükhöz kapcsolódik. Még csak ismerkedtek a francia vendéglátóikkal és az állataikkal, amikor a háztól kicsit messzebb lévő kerti tónál olvasgatott és valamiféle tompa dübörgésre lett figyelmes. A zajnak utánajárva látta, hogy négy ló vágtázik az erdő melletti úton. A házigazdáktól egyetlen vezényszót tanult, ezzel igyekezett hatni a paripákra: „Álé!” Elsőre még nem, de másodszorra már hallgattak a felhívásra a lovak, amik lelassítottak és maguktól visszaballagtak a legelőjükre. Beszélgetésünkön szóba került az is, nem minden fenékig tejfel a housesittingben, például egy alkalommal a helyszínen, egy Barcelona melletti tanyán szembesültek vele, hogy nem lenne szerencsés elvállalniuk a leírás és a fotók alapján előzetesen még problémamentesnek tűnő megbízatást. Ugyanis az említett ingatlannál egerekkel benépesített, teljesen lelakott ház, valamint elhanyagolt, rühes bárányok és bolhás kutyák fogadták őket. Így aztán gyorsan el is köszöntek a tulajdonostól.

Eszter úgy fogalmazott, az élményeik között mindössze csupán körülbelül öt százaléknyi lehet a rossz tapasztalat. Hozzáfűzte, egyelőre kevesen foglalkoznak housesittinggel, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy az emberekben általában él egyfajta bizalmatlanság, bizonytalanság az idegenek-kel, az ismeretlen helyzetekkel kapcsolatban. Ugyanakkor van kereslet a petsitterekre, amit az is bizonyít, hogy Ákosékat már augusztus végéig „lefoglalták” házak és házi kedvencek felügyeletére.