Több éven át dolgozott együtt a világhírű tudóssal Molnár Árpád vegyész

Szabad Ferenc, a Veszprémi Polgári Társaskör elnökének bevezetője után Molnár Árpád tartott előadást egykori munkatársáról, a tavaly elhunyt Nobel-díjas Oláh György kémikusról. Az előadó, a Szegedi Tudományegyetem korábbi vegyészprofesszora, több kötetet is közösen jegyez a tudóssal.

Elhangzott, Oláh György 1927-ben született, a fővárosi Piarista Gimnáziumban érettségizett, a középiskolában tanára volt Öveges József professzor is. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán diplomázott 1949-ben, majd a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében dolgozott. Nevéhez fűződött a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása. Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta Magyarországot. Először Londonba költözött, majd a kanadai Sarnia városában egy iparvállalatnál helyezkedett el és dolgozott a hatvanas évek közepéig. Ezután 1977-ig Clevelandben oktatott a helyi egyetemen, ahonnan Los Angelesbe költözött, a kaliforniai városban élt 2017-es haláláig. A Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC) oktatott és kutatott, 1991-től az USC Loker Szénhidrogén Kutatóintézet igazgatója volt. Nagy tekintélyű oktató volt, aki széles látókörrel rendelkezett. Molnár Árpád kiemelte, a tudós 1994-ben kapott kémiai Nobel-díjat „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. Az előadó elmondta, a karbokationok előállítását évtizedeken át lehetetlennek tartották, ám Oláh Györgynek szupersavak – a százszázalékos kénsavnál is erősebb savak – segítségével sikerült ezt megtennie, és tanulmányoznia szerkezetüket, tulajdonságaikat. A Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-nagydíjas professzor az elismerés után a jövő energiaforrásait kutatta. Az előadásban elhangzott, a fosszilis energiahordozók kimerülőben vannak, a bolygón rendelkezésre álló szén 115, a kőolaj 54, a földgáz 50 évre elegendő, miközben a felhasználás világszerte fokozódik. Ennek megoldására dolgozott a metanolgazdaság koncepcióán, amely elképzelései szerint alkalmas lehet a természetes nyersanyagok és energiahordozók apadása és a fokozott széndioxid-kibocsátást érintő problémák átfogó kezelésére.

A tudós emlékét világszerte ápolják, a kaliforniai egyetem kampuszának könyvtárát róla nevezték el, míg Izlandon az ő nevét viseli az első metanolt gyártó üzem. A professzort végakarata szerint Budapesten a Fiumei Úti Sírkertben temették el.