Kegyelem a vírus idején

– A Szentatya és az egyház vezetői felelősek a hívekért, ezért a Covid–19 betörése után jelent meg a rendelet az emberi élet védelme érdekében – mondja Károly atya. Az ötödik parancsolat – Ne ölj! – azt mondja, a saját életedet, és másokét se tedd ki veszélynek! Sokan nem értik, miért kellett szigorítani? Ám a negyedik parancsolat az engedelmességet írja elő, tehát március 13-án Veszprémben is megszületett a főpásztori rendelkezés, amit Udvardy György veszprémi érsek a „reá bízott, és benne lévő felelősségtől vezérelve” adott ki.

Azóta adtuk kézbe a szent ostyát, maradt el a békecsók, nem fogtunk egymással kezet (Legyen béke veled!), ürítettük ki a szenteltvíz-tartót – ez volt az első lépcső a szigorításban, majd jött a Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezése, hogy zárjuk be a templomokat, ahogyan a kormány is bezárta az iskolákat, a szórakozó- és közösségi helyeket, az üzletek egy részét.

A pap legszentebb dolga a szentmise áldozat bemutatása, lehetősége van bezárt templomban is elvégezni a szolgálatot. A híveknek megszentelt csatornák, a hírközlő eszközök révén van lehetőségük bekapcsolódni. Elmondhatjuk, hogy a templomajtók bezárultak ugyan, de az otthonokban, a családoknál számtalan templomajtó kinyílt, kinyílik. Észre kell venni, hogy mindez értünk, a hívők biztonságáért történik. Nagyhéten és húsvétkor még a jeruzsálemi Szent Sír Bazilika kapuja is zárva volt. Ez legutóbb az 1340-es években, a háborúk kiváltotta pestisjárvány idején fordult elő.

A járványveszély természetesen a szentségek kiszolgálásának is határt szab, nem volt elsőáldozás, ki tudja, mikor lesz a bérmálás. Nem volt dia­kónusszentelés, és például elmarad a Boldog Gizella ünnepe is. Míg a keresztelőt és a lakodalmat el lehet halasztani, a temetést nem. A megváltozott eljárásrendről így tájékoztatott Károly atya:

– A temetéseknél a legrövidebb szertartást alkalmazzuk, a sírnál történik a ravatalozás és a beszentelés is, a távolságot betartva nagyon kevés rokon, barát, ismerős részvételével. Egy-egy esketésnél a templomban legfeljebb négy-hat résztvevő lehet jelen. Ez az új szabály már volt, akiket arra indított, hogy éppen egy évvel eltolják a házasságkötést, akkorra, amikor már – reméljük – lagziról is szó lehet. A keresztelés nem marad el, de csak a szülők és a keresztszülők lehetnek jelen. Ha valaki életveszélyben, kórházban van, káplán atya megy, természetesen védőruhában, és ellátja a beteget. Negyven fiatal készült elsőáldozásra, bérmálásra, félbe kellett szakítani az oktatást. Mindegyiket el kell halasztani, de a Magyar Püspöki Konferencia arra készül, hogy minél több gyerek áldozhasson együtt szeptemberben az Eucharisztikus kongresszus idején.

Szerintem észre kell vennünk, hogy ez az időszak egy nagy lelkigyakorlat, amit az ember türelemmel végigjár. Nagy pozitív hozadéka van: lehet Szentírást olvasni, egymással beszélgetni. Örömmel látom, hogy mennyi segítő szándék bomlott ki mások felé a csapás ideje alatt már eddig is. Ez a hétköznapi karitász, megnyílik az emberek szíve. Elgondolkodhatunk azon, hogy a Holdra és a Marsra tervezünk utakat, a világot meg térdre kényszeríti egy láthatatlan vírus, ugyanakkor mennyi új kápolna épül a lelkekben. Milyen hatalmas az Isten! Dicsérjük őt, és éljük a megnyugvás, a megtisztulás időszakát ezekben a nehéz napokban!