Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője: A Balatonnál érzem otthon magam

Lendületes, napbarnított és fitt. A rá jellemző kifogástalan stílusban, laza eleganciával, jókedvűen vállalta magára a házigazda szerepét Balatonfüreden a közelmúltban, ahol az illetékesek egyebek mellett az életmentő telefonos applikáció bővítéséről beszéltek. Győrfi Pált szinte naponta lehet látni a tévében, mégis manírtól, allűröktől mentes, közvetlenül, szívesen és barátsággal beszél az emberekkel. Minden szavában ott van az alázat és az elkötelezettség a hivatása iránt.

Szóvivő úr, ön rendkívül aktív, tevékeny ember. Hogyan töltötte az időt a karantén alatt?

- A járvány alatt különleges feladatot kaptam, ami nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt. Eszerint a kormányzati kommunikációs kampányban, ami az embereket információval látta el és figyelmeztetett a veszélyekre, én szerepelhettem. Ez sok munkával járt együtt, hiszen videókat kellett felvenni, amik aztán megjelentek a videómegosztókon és a televízióban. Ugyanakkor helyt kellett állni a mentőszolgálatnál, ahol átrendeződött a munkánk. Körülbelül húsz százalékkal csökkent az alapfeladataink száma, így például kevesebb közlekedési baleset történt, hiszen nem volt akkora forgalom az utakon, mint korábban. Utcai rosszullétek is kevésbé történtek. Ugyanakkor megjelentek olyan feladatok, amelyek a járvánnyal álltak kapcsolatban, mint a Covid-19-gyanús vagy igazoltan fertőzött betegek ellátása, kórházba szállítása, mintavételekben való részvétel, tehát bőven volt és van mit tenni a mentőknél. Így aztán látszólagos ellentmondásba keveredtem, ugyanis a tévében azt mondtam mindenkinek, hogy maradjanak otthon, közben bejártam dolgozni. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy aki teheti, maradjon otthon. Hiszen sokan voltunk, akik nem tehettük meg, hogy otthon maradjanak, mint például a buszsofőrök, a bolti eladók, az ápolónők, és én sem, mentősként. Bejártam a munkahelyemre, de a normál élethez képest kicsit talán hamarabb mentem haza.

Nagyon vigyáztam arra is, hogy betartsam az óvintézkedéseket, mint a fizikai távolságtartás, az alapos kézmosás és a kézfertőtlenítés.

Amikor vittem haza a boltból az élelmiszereket, akkor azokat letettem egy időre pihentetni, átöltöztem, fertőtlenítettem a mobiltelefonomat is, tehát igyekeztem biztonságosan élni. Többet voltam a családommal, ami nagy ajándéknak számított. Most ismét készülnek Győrfi Pál-videók, a helyzethez igazodó, új üzenetekkel, remélem, sokaknak segítünk vele.

A koronavírus hogyan rajzolta át a mentőszolgálat életét?

- Viszonylag korán, amikor a nemzetközi sajtóban a vírussal kapcsolatos hírek megjelentek, mi már elkezdtünk készülni arra, ha esetleg hozzánk is elér a járvány, akkor helyt tudjunk állni. Ebben nem voltunk egyedül, hiszen a kormányzati felkészülés már gőzerővel zajlott, létrejött az operatív törzs, amely a mi feladatainkat is meghatározta.

A nemzetközi példákból pedig igyekeztünk tanulni.

A mentőszolgálat főigazgatója felvette a kapcsolatot azokkal a mentőszolgálatokkal, ahol már adódtak bőven tapasztalatok, hiszen oda korábban ért el a járvány. Így aztán olyan hasznos dolgokat tudtunk megvalósítani, mint például a mentesítő zónák országszerte. Most, a második hullám idején is jól használjuk ezeket, amikor Covid-19-feladatot látunk el, mert utána a mentőegység bemegy az említett zónába, ahol fertőtleníti a kocsit, kicseréli a védőfelszerelésüket, és így nem kell érintkezni a többi bajtárssal, és csökken a fertőzés továbbadásának veszélye. Ez egy nagyon hasznos ötlet, illetve módszer, amit mi is alkalmazunk Magyarországon. Ezen túlmenően olyan készleteket halmoztunk föl mi is, amelyekkel már arra készültünk fel, ha esetleg a tömeges megbetegedések szakaszába jutunk. Ilyen példákat láttuk egyebek mellett New Yorkban, Olaszországban, illetve több európai országban, ahol tömeges méreteket öltött a fertőzés, és ahol nem tízes, illetve százas, hanem többezres nagyságrendben kellett súlyos állapotban levő betegeket ellátni. Úgyhogy mi a legrosszabbra készültünk, de szerencsére minderre eddig nem volt szükség.

Hogy látja a második hullámot Magyarországon?

- Az egészségügy felkészült a második hullámra. Az országnak működnie kell, de az egészség védelmét a lehető legjobban kell biztosítanunk. Ez közös felelősség.

Milyen praktikákat javasol a megelőzésre?

- Néhány egyszerű szabályt kell mindannyiunknak betartani. Viseljünk maszkot, gyakran mossunk kezet, és tartsunk távolságot másoktól. A maszk fedje az orrot és a szájat is, a kézmosás szappannal, alaposan történjen.

Munkája a mentésekről, gyakran a tragédiákról szól. Hogyan tudja ezt feldolgozni, a küszöbön kívül hagyni, amikor hazamegy?

- Némi adottság is van benne biztosan, mert az első pillanattól kezdve, amikor 18 évesen mentőápolóként jöttem az OMSZ-hez, már akkor is fel tudtam dolgozni az eseteket. Nem roppantam össze minden szörnyű tragikus történettől, ebben mindig sokat segített, hogy voltak körülöttem emberek, akikkel megoszthattam ezeket.

Extrovertált alkat vagyok, ami jó, mert könnyen beszélek az érzéseimről, és könnyen osztok meg másokkal személyes élményeket.

Mióta gyermekeim vannak, azóta különösen a gyerektragédiák viselnek meg, és úgy védekezek, hogy ezektől igyekszem távolságot tartani. Ha nem muszáj, akkor nem merülök bele nagyon a háttérkörülmények részleteibe, de így is sokszor megérintenek.

Mit jelent az OMSZ számára az életmentő applikáció, illetve annak bővítése?

- Az OMSZ nagy tradíciókra épülő szervezet. Több mint 130 éves a magyar mentéstörténet, dicső múltunk van, európai összehasonlításban is sok szempontból példamutató a szolgálatunk. Tehát a hagyományainkra igenis lehet építeni, ugyanakkor azokra építkezve az a célunk, hogy a legmodernebb technológiát is próbáljuk a betegek szolgálatába állítani, hiszen körülöttünk olyan gyorsan fejlődik a világ, főleg az információs technológia, a számítógépek világa, hogy az a nagy kérdés, hogy ezekből a gyümölcsökből mit tudnunk a köz, illetve a betegek érdekében használni. Így aztán az elmúlt időszakban teljesen digitálissá alakítottuk a mentőszolgálat háttérműködését, tehát ma már onnan, hogy beérkezik a segélyhívás, egészen odáig, hogy átadjuk a beteget a kórházban, minden digitális adatok formájában bekerül egy felhőbe, és onnan a beteg vagy a kórház elérheti.

A mobilapplikációink közül van olyan, ami az újraélesztéshez használatos, ez a Szív City, ami már két éve működik, 40 ezren töltötték le, illetve használják, és sok életet mentett már meg.

Az új „Életmentő” appal az ember úgy tud segítséget hívni, hogy egyetlen gombnyomással az összes adata berepül a mentésirányító monitorjára. Ezzel balesethez is lehet mentőt hívni, de a legtöbb előnyét akkor tudjuk kihasználni, ha éppen önmagunkhoz kell a segítség, mert előre beírhatjuk adatainkat, betegségünket, valamint azt, hogy milyen gyógyszert szedünk. Ezen kívül még számos hasznos funkciója van az alkalmazásnak, amit már félmillióan használnak, és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Úgy tudom, szívesen jön családjával együtt a Balatonhoz. Mit jelent önnek a magyar tenger?

- Nagyon sok helyen jártam már a világban, de sohasem tudtam volna elképzelni, hogy máshol éljek. Imádom Magyarországot, persze jólesik néha látni más országokban a tengert, belenézni a végtelenbe, beszívni a sós víz illatát,

de igazán otthonosan mégiscsak a magyar tengernél érzem magam, és megnyugtató, hogy látom a túlsó partot.

Gyerekkorom óta nyaralok a Balatonnál, először a nagymamám vállalati üdülőjében töltötten el néhány hetet Balatonvilágoson. Aztán egy ideig Szántód-Kőröshegyen, az utóbbi időben pedig a családommal Szigligeten nyaralunk.

Amikor nem dolgozik, mivel foglalkozik szívesen, mi a passziója, szenvedélye?

- A munkám egyben a hobbim is. Természetesen a szabadidőmben a családommal vagyok, igyekszem minél több időt tölteni a gyermekeimmel, hiszen náluk nincsen nagyobb érték az életemben. Sosem okozott gondot a szabadidő eltöltése, unatkozni nem szoktam, mert a mentőszolgálat 24 órában dolgozik, ami mindig ad új feladatokat. Szeretem a zenét is, zongorázni szoktam, és futni járok, ami a testi-lelki egyensúlyt szolgálja.