A gazdag termés titkai – Faültetés a fagyok előtt

A szőlő-, illetve a gyümölcsfaültetéssel kapcsolatban Illés Nándor okleveles kertészmérnök-tanár, egy takácsi faiskolai áruda szaktanácsadója adott hasznos ötleteket lapunk olvasóinak. A szakember oltvány szőlők telepítését javasolja nem pedig nemes szőlővessző meggyökereztetett részét , mert az oltványalany gyökere nem érzékeny a kártevő filoxérarovarra, ezáltal hosszabb ideig számíthatunk termésre. Jó, ha az ültetés enyhén savas vagy közömbös kémhatású (6-7 pH értékű) talajba történik napos sík vagy déli, délkeleti, délnyugati lejtős területre.

A szőlő a mély fekvésű, nedves helyeket nem szereti. A talajt szerves- és műtrágyával, fertőtlenítőszerrel készítjük elő, majd a tápanyagban dús felszíni réteget nagyüzemű ültetésnél 70 centiméter mélyre célszerű forgatni. Házikerti ültetvényeknél 30-40 centiméter mély és széles gödröt érdemes ásni egy tőkéhez, itt is figyelve a felső réteg alulra kerülésére. Az oltványt a gyökér visszavágásával készítjük elő, 10-15 centimétert hagyva a talpgyökérből. A gödörbe helyezésnél arra figyeljünk, hogy az oltás helye a felszín felett legyen mintegy 10 centiméterrel. Betemetésnél a felülről kiszedett földet tegyük a gyökér környékére, az utolsó 10 centimétert elérve öntözhetünk, iszapolhatjuk. Mivel az alany kezdetben érzékeny a hidegre, fagy elleni védekezésként az őszi ültetésnél az oltás helyét fedik, földdel betakarják.

Illés Nándor kiemelte, fontos, hogy a szabad gyökerű oltványokon ne legyen levél, ami párolgással könnyen kiszáríthatja a növényt, mivel nincs a növény gyökerének a talajjal még közvetlen kapcsolata, ahonnan a párolgás során elvesztett vizet pótolni tudná. A házikertben 90-120 centiméter az ideális tőtávolság, a sortávolság pedig 2-3 méter. Csemegeszőlőknél az ellenállóbb és a mag nélküli fajták kelendőek inkább.

A gyümölcsfák tekintetében megkülönböztetünk alma- (alma, körte, birs, naspolya), csonthéjas (cseresznye, meggy, szilva, kajszi-, őszibarack), héjas (dió, mandula, mogyoró, gesztenye) és bogyós (piros ribiszke, fekete ribiszke, málna, szamóca, egres) termésűeket. Ezek szabad gyökerű csemetéinél is fontos, hogy ne legyen rajtuk lomb, amikor megvesszük. A legnépszerűbbek a szabad gyökerű oltványok.

A magasabb ár miatt kevésbé keresik az edényes, illetve földlabdás megoldásokat, pedig ezek jobban védik a gyökeret a kiszáradástól, elhalástól. Illés Nándor megjegyezte, a magról ültetett gyümölcsfák iránti kereslet minimális.

A gyümölcsfák esetén 50-60 centiméteres ültetőgödröt kell ásni, a trágyát és a kártevők elleni talajfertőtlenítőt a gödör aljába osztjuk szét. Lényeges, hogy a talaj a gyökér mellett is át legyen forgatva, hogy a fejlődő gyökér az első években a laza, tápanyagban dús rétegben tudjon fejlődni. Semmi esetre se tegyünk mű- trágyát a gyökérzet közvetlen közelébe, ugyanis könnyen megégetheti, illetve megakadályozhatja a fa stabilitását biztosító szélesebb és gyorsabb gyökérnövekedést.

A gyümölcsfák esetében mindig szükséges karó, amit nyolcas kötéssel rögzítünk a csemetéhez, hogy ne érjenek össze. A karót is célszerű a fa uralkodó szél felőli oldalára elhelyezni. Ültetés előtt a gyökérvégeket metszéssel kell felfrissíteni a könnyebb vízfelvétel és a roncsolt sérülések megakadályozása miatt. Beöntözni ősszel általában nem kell, de Illés Nándor mégis javasolja, ha túl száraz vagy rögös talajba ültetünk.