A tudomány jelen állása szerint

Szeptember 18.

Mindannyian Öveges professzor úr köpenyéből bújtunk elő. Már akik ugye abban a szerencsében részesülhettünk, hogy a hazai televíziózás hőskorában voltunk gyerekek, és korunknak megfelelően megosztotta velünk lenyűgöző tudásának egy bizonyos részét. Szinte lehetetlen küldetés volt az övé, hiszen lássuk be, a kémia és a fizika megszerettetése a serdületlen elmével nem a legegyszerűbb feladat. Neki mégis sikerült legalább az érdeklődést felkelteni. Kísérletek bemutatásával természetesen, hiszen azok lényegesen izgalmasabbnak tűntek, mint mondjuk a Mengyelejev-féle periódusos rendszer hosszas tanulmányozása, bár később annak is megmutatkozott a maga haszna, ha máskor nem, hát keresztrejtvényfejtéskor. Aztán, ha az iskolában is kifogott az ember olyan tanárokat, akik komolyan vették a hivatásukat, és feszt füstölt a labor és a szertár, akkor még a megátalkodott humán érdeklődésű kölyköknél is felépültek legalább az alapok. 

Nézzük, miként állunk e tekintetben most, amikor már tényleg félelmetes, hogy hol tart már a tudomány. A körülményekhez képest jól. Mert jelen állás szerint, amikor a kölykök az anyaméhben is telefont nyomkodnak, a Scolar Kiadónak van egy Scolar Kid elnevezésű szekciója és azon belül egy Zseni labor című sorozata, amennyiben jól értelmezem a felettébb hívogató borítót. Könyvekről beszélünk ezen a ponton, papíralapon megjelenő ismeretekről, ami a korszellem ismeretében máris megnyugtató. Ezen belül van egy kötet, mindjárt az első, a Szórakoztató tudományos kísérletek, éppen itt a kezemben. Negyven észbontó kísérlet, mely felébreszti a benned rejlő zsenit – ez az alcím. Mondjuk a bennem rejlő zseni olyan, mint az alvó oroszlán, ne piszkáljuk tehát, viszont amennyiben még csupán az első gyerekkoromat élném, azonnal élénk érdeklődést tanúsítanék. Na jó, ez tévedés: ahogy beljebb lapozok, azon kapom magam, hogy máris tanúsítok. Itt jegyzem meg, hogy a szerző neve is belül szerénykedik, emeljük is ki rögvest, Victoria M. Williams. 

Aztán meg az jön, hogy alig várom, mikor bukkan fel végre egy kóbor unoka, hogy kialakítsunk egy rendes labort. A könyv egyébként az úgynevezett STEAM-módszert követi, ami egy angol betűszó, és a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok, a művészetek és a matematika témaköreit jelöli. A koncepció felettébb rokonszenves. Nem arra hajt, hogy idegesítő, sikerorientált okostojásokat szabadítson rá a világra, inkább a körülöttünk lévő valóságos világ titkait fürkészi, ugyanakkor a kreativitásra, a képzelőerőre, a készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A felosztás is rendben van, az eligazítás után következnek a kísérletek, és egy szószedettel, valamint egy laborlapokból álló, kitölthető saját naplóval zárunk. Egy erős kezdést, egy induló sorozat első részét. Felkészül a fizika és a mérnöki tudományok. És akkor már csak annak a kérdésnek a megválaszolása marad hátra, hogy miként lehet birkavesével földrengést megelőzni. 

Szeptember 19.

Mindeközben az történt, hogy – sokoldalúságunk és nyitottságunk újabb ékes bizonyítékaként, kitekintve egy röpke pillanatra az ornitológia területére is – az eddig csak egy irányból érkező, egy időzavaros kakas vezényelte permanens gyöngytyúkkoncert hangjait immár sztereóban élvezhetjük. Mivel a kórus túloldali felbukkanása fizikai képtelenség, gyanúm egy szarkacsapatra terelődött. Azok mindenre képesek a hangutánzás műfajában. Mindenesetre eggyel jobb, mint ha a családi ezüstöt hordanák el, de egyelőre nem lettek házikedvencek. Viszont tökéletesen hidegen hagyja őket az immáron több mint egy hónapja tartó szakadatlan ágyúzás az antiszociális divatborász felől, attól csak a kutyák üvöltenek egész éjjel, ami egyébként nem különösebben zavaró, tekintve, hogy a hangulat olyan, mintha a törökök visszatértek volna Csobánc vára alá, és úgysem tudunk aludni, nem úgy, mint az egoista hadfi, kilométerekkel odébb. 

Az jöhet még esetleg, hogy a szarkák egy továbbképzés alkalmával elsajátítják Jelen úr bőgését is, aki a kert aljában próbál becsajozni, amint eljő a balzsamos este. Jelen úr onnan kapta a nevét, hogy egyrészt olyan már, mint egy családtag, másrészt meg azért, mert egy anekdota szerint a Monarchia hadseregében a reggeli sorakozó során a magyar bakák azt kiáltották, hogy jelen, ami viszont csehül szarvast jelent, így aztán a cseh katonák nem értették, hogy a magyar bajtársak miért üvöltik feszt azt, hogy szarvas. Nos, nagyjából így telnek az éjszakák a bukolikus falusi idillben, mielőtt beröffenne az első benzines kasza, amitől viszont olyan érzése támad az embernek, mintha még aludna, és álmában a Láng Vagon- és Gépgyár tőszomszédságába költözött volna. Ugyanakkor mindezt nem adnám semmiért, halleluja az Úrnak.