"Szeretetet kapunk a koszorúk mellé" – így döntenek mindenszentek előtt a vevők (képgaléria)

Megszokott látvány az apátság szomszédságában, az Alkotmány utca elején, a társasházak tövében a virágok látványa Zircen. A Komárom-Esztergom vármegyei Súrról hoz ide rendszeresen jórészt cserepes növényeket Pavlitzkyné Miklós Enikő. Mindenszentek közeledtével többször próbáltunk vele beszélni, de nem volt könnyű időt szakítania erre, mert még ki sem rakodott, már folyamatosan érkeztek hozzá. Mégis mindenki úgy érezhette, figyelmet is kapott tőle, nem csak árut. Az arra járók közül többen intettek neki köszönésképp, megkérdezték, hogy van, reggelivel, teával vendégelték meg a környékbeliek. Ő pedig tudja, kinek mi esik jól, kit melyik ismerőséről érdemes kérdeznie. Enikő nem kapkod, nyugodt, inkább páratlan akrobatikának tűnik, ahogy kellőképp gyorsan, igazán kedvesen kiszolgál mindenkit és jut ideje egy-egy ölelésre is, mert Zircen többen már ilyen barátságba kerültek vele.

Vizes oázisban kerek és hosszúkás formában kínál síremlékre díszeket, cserepes növényt magasabbat, alacsonyabbat, vágott virágot fehéres, sárgás árnyalatút is és persze kisebb-nagyobb koszorúkat. E téren nincs változás szerinte mindenszentek előtt a keresletben, mindegyiket szívesen viszik. Viszont többeknek egyre fontosabb, hogy termésből állítsa össze a koszorút, azt kérik, csak természetes anyagokból legyen. Azt pedig mindig megkérdezi Enikő előre a rendelésnél, mekkora összegre gondol a vásárló és aszerint dolgozik, akkor nincs kényelmetlen érzés amiatt, e téren ki mennyit engedhet meg magának. – Az is jó a feladatomban, hogy a fantáziámat használhatom, alkothatok, őstermelőként pedig az alapanyagokat magam termelem – mondta el a virágárus.

– Egyszerűen aranyos. Korábban is ragaszkodtunk hozzá, akár Súrra elmentünk mindenszentek előtt. Miért? Mert szeretet is kapunk a koszorúk mellé és megbízhatunk benne – mondta el Enikő egyik törzsvevője. A virágárusnak pedig az a tapasztalata, hogy nem tudják kinek kibeszélni magukat az emberek. – Hozzám visszajönnek csak úgy beszélgetni, ha virágra nem is, csak épp szeretetre vágynak. Ez nekem is jó, én is szeretem az ilyen kapcsolatokat. Egyfajta családot alkotunk a vevőimmel Zircen, a szabadban – mondta el Enikő, hogy a maga részéről mit gondol arról, ami jól látható, érzékelhető azon a részen, ahonnan már hiányozna a városból.