Elárverezve, otthontalanul: „Apa, mi lesz most velünk?” (videóval)

– Jöjjön csak beljebb, nézze meg, milyen szép kis otthonunk volt! – így fogad Kovács Csaba, az apa, aki lassan lépked és botjára támaszkodva vár a Sümeg környéki faluban a ház előtt. Az utolsó pillanatban találkoztam velük a szerény kis házban, mert, miután elárverezték szeretett otthonukat, másnap költözniük kell. A család, így az apa és két gyermeke, Boglárka és Richárd a másikba kapaszkodva egymást vigasztalta, kétségbeesetten ölelgette a nemrég menhelyre vitt kiskutyák játékait. A látvány és a mérhetetlen fájdalom mellett mi sem tudtuk sírás nélkül elmenni. – Szerényen, de szépen éltünk, aztán egy napon elhagyott minket a feleségem, a gyermekeim édesanyja, akkor én a lelki fájdalomtól kórházba kerültem, kezdi szomorú történetüket az apa, majd így folytatja: sokféle baja lett, egyebek mellett szívproblémák, cukorbetegség, aztán a lába is lerobbant, mindkét térdét meg kellene műteni, protézisre vár, azért tud csak lassan és bottal menni. – De ez sem okozott problémát, mindent elvégeztem a házban és a kertben is, amíg a gyerekek iskolában voltak, folytatja Csaba, aki főzött, mosott annak rendje-módja szerint. Ahogy nőttek a gyerekek, ők is egyre többet segítettek a teendőkben, mindkettő nagyon szorgalmas, mert a háznál nagy kert is van, tele gyümölcsfákkal, és megtermelték a konyháravalót is. Még télire is tettek el sok mindent a kertből, így is spóroltak a kiadásokon. 

Az apa felidézi, sajnos olyan helyzetbe került, hogy hitelt kellett felvennie, amihez jelzálogot kértek, amelyre otthonukat jelölte meg. – Nem volt más megoldás, semmilyen segítségre nem számíthattunk, a házra is kellett a pénz, meg a családra, a gyerekekre is, temeti kezébe arcát Csaba. Azt mondja, kényszerhelyzetben volt, meg valószínűleg többen becsaphatták, miközben ő mindenkiben megbízott, mindenkinek hitt, mert a vége az lett, hogy elárverezték szeretett otthonukat. A családfő a sors fintorának tartja, hogy az a cég vette meg a házat 4,2 millió forintért, amelyik elárverezte. A férfi szerint ennél többet ér az épület és a hatalmas kert, ezt jelzi, hogy a közelben – állítása szerint – egy sokkal rosszabb állapotú házat ötmillióért adtak el. Azért is sajnálja a kis otthont, mert ott sok mindent ő maga végzett el, épített fel, itt nőttek fel a gyerekek, egykor szép időket élt a család a házban és a kertben. 

Csaba arról is beszél, hogy természetesen kért segítséget, de sajnos nem igazán kapott. A beszélgetés közben a család sírva beszélt a nyolcéves Pötyiről és a 2,5 éves Naláról, a kis tacskókeverékről. A kutyák családtagként éltek velük, és nemrég menhelyre kellett vitetni őket, mert nem tarthatnak velük az egyszobás átmeneti szállásra, ahová mennek. A család ennek a lehetőségnek is örül, mert így együtt maradhatnak, és nem kerülnek utcára. A gyerekek megjegyzik: „apa, ne sírj, mindenben és mindenkor melletted leszünk”, de közben azt is súgják, „mi lesz most velünk?”. 

Megkerestem a falu polgármesterét, aki azt mondta, a költözésnél a holmik, bútorok tárolásához biztosítanak helyet a családnak, és azon lesz, hogy másban is segítsen nekik, legyen megoldás az életükre. Minárcsik Sándor, a devecseri Meggyeserdei Menedék alapítója és vezetője megrendülve mutatta a menhelyen a két kis rémült állatot. A remegő kiskutyák szemében minden benne volt, ami történt a családdal. Sándor könnyeivel küszködve azt mondta, a legszebb karácsonyi ajándék neki az lenne, ha rendeződne legalább egy kicsit a család élete, amelyhez visszakerülhetnének egyszer a kis házi kedvencek is. 

Friss információk szerint a családot megkereste egy egyházi szervezet, és kétszobás lakást ígértek nekik egy másik vármegyében. Sorsuk alakulását követjük, arról később is írunk. Az apa lánya, Boglárka számlaszámát adta meg, hogy aki tud, segítsen rajtuk. Saját számlája ugyanis az árverezés miatt szerinte nincs biztonságban, mert bármikor zárolhatják. Aki teheti, segítsen a családnak az alábbi számlaszámon: Kovács Boglárka, 11773487-01824829, OTP Bank.