Fájdalom és könnyek a pályán, Marian Cozmáért is küzdöttek (galéria)

Idén 15 éve gyilkolták meg a veszprémiek kézilabdázóját, Marian Cozmát. A szörnyű tragédiáról, a mindenki által nagyon szeretett román óriásról lapunk több írással is megemlékezett.

A csapat érthetően sokkos állapotban volt, viszont az élet ment tovább, és következett az első meccs, a bakonyiak a spanyol Ademar Leónt fogadták a Bajnokok Ligájában. Egy héttel a gyilkosságot és két nappal a temetést követően kellett ismét pályára lépni. Ilyen körülmények között természetesen nem lehetett felkészülni a mérkőzésre, szakmai munkáról nem lehetett beszélni.

Senki sem tudta, hogy mi történik majd a találkozón, de abban mindenki biztos volt, hogy Marian Cozma emléke ott lesz majd a pályán és a lelátón. A szurkolók felvonulást szerveztek az összecsapás előtt, többezres tömeg gyűlt össze. Sokkal többen voltak, mint ahányan az arénába beférnek. A csarnokban leírhatatlan volt a hangulat, a közönség feketében érkezett, csak később kerültek elő a mezek és a sálak.

Tapintani lehetett a feszültséget, de nem ideges, hanem elképesztően érzelemdús volt a légkör. A kezdést követően a játékosok – akik közül sokaknak iszonyatosan nagy lelkierőre volt szükségük ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjanak futni a pályára – félretették az elmúlt napok fájdalmát, és fogcsikorgatva küzdöttek. A León komoly erőt képviselt, de ezen a napon nem nyerhetett Veszprémben.

A 28-26-os végeredményt hozó összecsapást követően megint megváltozott minden. A végső dudaszó után kiszakadt a 60 percre félretett feszültség és fájdalom a játékosokból, akik közül sokan sírva „ünnepeltek” a pályán. A szurkolók szintén könnyeztek a lelátón, aki ott volt, egy életen át emlékszik majd a mérkőzésre, amelyhez hasonló soha nem akadt a Veszprém Arénában.