Húsvét titkainak mélysége és magassága

Ferenc atya, aki három évig a Vatikáni Rádióban is rendszeresen tartott előadásokat, úgy fogalmazott, hogy az ünnep kapcsán a bőség zavarával küzd, mivel a címben (Húsvét titkainak mélysége és magassága) jelzett dimenziók mellett a tér, az idő és a szeretetkapcsolatok összefüggéseiről is szívesen beszélt volna. Úgy véli, a húsvéti gondolatokat és impulzusokat, a titkokat megismerni segítenek az ikonok is. Láttuk többek között Sieger Köder német pap, ikonfestő munkáját Jézusról, amint éppen tanítványai lábát mossa. Ez a kép kapcsolja leginkább a húsvétot a keresztény hithez; a szolgáló szeretet az, amiben leginkább megismerhetjük Krisztus szeretetét. Mi mindent ábrázol a kép: az eukarisztiát, öntudatot és alázatot, szolgálatot, meg a jutalmát, a boldogságot. Jézusnak a tanítványokhoz szóló üzenete pedig: ha én, Isten fia megmosom a ti lábatokat, ti is megtehetitek azt egymással, mert aki nagyobb akar lenni, az legyen az utolsó! Tudni kell az igazságot: Isten létezik, és nem én vagyok az! Bátorságot, erőt pedig az öntudatból meríthetünk; Isten gyermekei vagyunk, a mennyország örökösei.

Nem veszteséges érzés rájönni a szolgálatra, amire ki-ki ki van jelölve. Ha megvan bennünk a szándék, az út is világos, ahogyan eljuthatunk az emberi vágyaktól az Istennel való kapcsolatig, a hatalom, a birtoklás és az elismerés utáni vágytól addig, amikor már csak Isten dicsérete, szolgálata a fontos. Mindezt hétköznapi viselkedési példákkal illusztrálta az előadó. 

Húsvét kapcsán felmerül a kérdés, hogy szenvedhet-e az Isten? Ahogyan hallottuk, nem, hiszen ő a leghatalmasabb és örökkévaló, aki viszont szeretetből együttérezhet a teremtményeivel. Ez a szeretet tökéletessége, az erő, a jóság megnyilvánulása, nem pedig a gyengeségé. A megtapasztalt szeretet evidenciájáról van szó, a szeretetből vállalt áldozatból ért az ember.