Klímakonferenciákról az MCC veszprémi képzőközpontjában

Hallottuk, hogy bár 1998 óta rendezik meg a klímatanácskozásokat, az előzmények sokkal korábbra tehetők, egy magyar tudós mondta ki például már 1920-ban, hogy létezik egy molekula a levegőben, a szén-dioxid, ami melegít. Innen jutottunk el máig, amikor az üvegházhatás, az átlaghőmérséklet emelkedése többek között évi ötven milliárd dollár kárt okoz a világ GDP-jében. Éppen a károk csökkentését, megelőzését szolgálták volna a klímakonferenciák, a zárásukon megkötött kibocsátási egyezményekkel, csakhogy az áhított célokból máig nem valósult meg semmi. Ami pozitívumot mégis fel lehet fedezni, az az, hogy egyre inkább különlegességnek számít a világ országainak képviselőit egy asztalhoz leültetni. Mert a COP az a rendezvény, amelyen kitesz magáért a tudomány, és civilizált módon szóba állnak egymással a politika szereplői. 

Bár fel lehet tenni a kérdést, mit keres egy klímakonferencia a „mesés Keleten”, éppen Dubajban, ahol egyáltalán nem cél az energiatakarékosság, de itt is pénzről van szó, amit szinte számolatlanul költhet az arab világ. Például ott állt rendelkezésre akkora repülőtér, ami képes volt fogadni a konferenciára érkező napi 500 (!!!) repülőgépet. 

Most már tényleg lépni kell, hangzik el újra meg újra, de a legnagyobb szennyező országok, az USA, Kína, Oroszország, India, Brazília sorra nem írják alá az egyezményeket, anélkül pedig ugyan miért fognák vissza magukat? A párizsi klímacsúcson hangzott el például, hogy 2100-ig két Celsius-fok alatt kell tartani az átlaghőmérséklet-emelkedést, de már el is értük ezt az értéket. A legújabb klímaszimulációk szerint 2100-ig a várható hőmérséklet-emelkedés 3-4 fok is lehet, ami például tovább fokozza az időjárási szélsőségeket. Átlaghőmérséklet-csökkenésre 2100 után lehet számítani, addigra lehet eredményes a zöldenergiák használata, amire az Európai Unió is törekszik. Hogy addig mi a megoldás? Az alkalmazkodás, például a mezőgazdaságban, ahol nagy károkat okoz az üvegházhatás. Nálunk várható változás, hogy a kukorica az Alföld helyett a Dunántúlon fog teremni, helyette pedig cirkot vetnek majd a Tisza mentén, az pedig már most biztos, hogy Magyarország az Unió egyik legnagyobb kivitermelője lehet. 

Ha már agrárország vagyunk, ki kell használni az adottságokat; felszíni és felszín alatti víztározókat kell építeni, továbbá szigetelni a lakásokat, hogy télen bent maradjon a meleg, nyáron pedig némi hűtést biztosítson az egyre forróbb kánikulákban.

Elhangzott, hogy a klímacsúcsok a részt vevő országok ellenállása miatt nem járnak eredménnyel, viszont a tudománynál éppen ellenkező a helyzet. Megoldások születnek az olaj utáni korszakra, a digitalizáció, a robotika fejlődése okozta kibocsátásmérséklésre, ez az a tény, ami mégis némi optimizmusra adhat okot. A show pedig folytatódik: idén Bakuban, jövőre Rio de Janeiróban rendezik az ENSZ soros klímakonferenciáját.