Kálloy Molnár Péter számára természetes a sokszínűség

A darabnak 2005-ben volt a bemutatója, azóta nyilván sokszor játszotta már.

– Az elején nem tűnt sikeresnek, nagyon amerikai volt. Az előadást Szántó Erika rendezte, Litkai Gergővel készítettük a magyar változatot, ő segített átírni a szövegkönyvet. Az eredeti menete megmaradt, de sok saját improvizáció is belekerült.

A komédia a férfi és a nő különbözőségéről szól, arról, hogy minden rossz oka a nemek közötti különbség.

– Kortól, nemtől függetlenül szeretik a nézők az előadást. Főleg, ha párok jönnek színházba, együtt nevetnek egymáson és magukon, megpróbálok pártatlan lenni mindkét nem felé. Inspiráló, hogy harminc szerepet eljátszhatok a darabban, nagyon élvezem. Ez egy olyan mű, amit bárhol, kis helyen is elő lehet adni; nem a díszlet, a világítás a lényeg, hanem a poénok. Játszottam már svéd templomban, Londonban, Dublinban és Svájcban is. Ez egy eredeti stand- up. Bejön valaki és jópofákat mond férfiakról és nőkről. Mi kicsit változtattunk, hogy igazi színház legyen.

A stand-up műfaja közel áll önhöz?

– A stand-up a 90-es évek közepén jött be az országba. Amikor az HBO-n műsorra tűzték a Mennyi? 30! című sorozatot, Málnay B. Leventéék hívtak, és egy ideig részt vettem benne. De én kezdetektől színész szerettem volna lenni és nem stand-upos. Éreztem, ha picit lejjebb viszem a szintet, akkor nagyobb sikerem van. Ez veszélyes. Abbahagytam ezt a műfajt.

Ebben az előadásban improvizál, ahogyan a Beugró című szórakoztató televíziós műsorban is.

– Ez egy nehéz műfaj. Látszólag könnyednek tűnik – és akkor jó, ha annak tűnik –, de az agyunk nagyon keményen dolgozik. A mai napig olyan érzés, mint a színész lázálma, hogy nem tanult szöveget és premierje van. Hiszen a semmiből kell valamit létrehozni. Ráadásul elég nagyok az igények, a nézők elvárják, hogy szórakoztassák őket. A játék eleje mindig rémület, egészen az első nevetésig, az első reakcióig. A Beugró című műsor fontos része az életemnek. Kár, hogy nem készülnek újabb epizódok.

Színész akart lenni, de mellette sok mindennel foglalkozik: rendez, fordít, dalszöveget ír, énekel.

– Számomra ez természetes, nincs benne semmi különleges. Ha valaki alkotó ember, akkor ezt így csinálja. A rendezőnek muszáj értenie a zenéhez, legalább olyan szinten, hogy a felkért zeneszerzőnek el tudja mondani, mit szeretne. A szereposztás fél siker, ha jól választ színészt a rendező. Pszichológusnak is kell lennie, a színészi lélek érzékenységét kezelni. Nem árt, ha ért a képzőművészethez, úgy tud együtt dolgozni a díszlet- és jelmeztervezővel. A rendezőnek a színházról egészben kell gondolkoznia. A dramaturgiai munkára is szükség van, ha a színésznek egy monológot kell meghúzni.

Költészettel, szövegírással vagy a zenéléssel kezdődött?

– Először a zene volt. Ahhoz kellettek szövegek, így születtek a versek, dalszövegek. Azokat elő kellett adni, az lett a színészet bölcsője. Az első kötetem tizenöt éves koromban jelent meg.

Miről szólnak, milyenek a versei?

– Remélem, hogy egyediek. Személyesek. Közel állnak hozzám. A színész szakmai szempontból kiszolgáltatott, hiszen rendszerint nem azt a szerepet játssza el, amit igazán szeretne, hanem amit rá osztanak. Ritkán adatik meg egy színésznek, hogy tudásának, tehetségének száz százalékát adja, nagyon sok mindentől függ a teljesítménye. A verseknél sokkal szabadabb az ember, mert amit leírok, száz százalékig én vagyok. Maximum azok nem lesznek érdekesek másoknak, vagy nem olvassák el.

Egy szabadúszó színész viszont azt vállal el, amit akar.

– Igen, ilyen szempontból nekem jobb a helyzetem. Én nem vártam meg, amíg rám osztják a szerepeket, hanem amit akartam, azt mind eljátszottam, vagy megrendeztem magamnak, például a Shakespeare Összes Rövidítve (SÖR) vagy a Virágot Algernonnak című darabokat. Sok szórakoztató, humoros előadásban szerepeltem, de eljátszottam például a Kucót, egy értelmi fogyatékos fiúról szóló drámát.

Azt a veszprémi közönség is láthatta az országos színházi találkozón.

– Igen, 1998-ban. Azt mondta a találkozó előadásait válogató bizottság, hogy ez monodráma, csak egy ilyen szerepel a programban, nem lehet a többi darabbal összehasonlítani, ezért versenyen kívül lesz látható. Akkor miért nem mondták, hogy ez az év monodrámája? Pont a hasonlók, a sokféleség, sokszínűség miatt engem elég gyorsan le lehet söpörni a színpadról. Azt mondják, hogy színésznek zenész, zenésznek színész, költő. Jó lenne, ha komolyan vennék azokat, amiket csinálok. Mindenki szereti, ha elismerik a munkáját. Én is.

A Shakespeare Összes Rövidítve viszont a mai napig nagy siker.

– Londonban láttam az előadást, és úgy gondoltam, el kell készíteni a magyar változatát. Gáspár Andrással és Kálid Artúrral éppen huszonöt évvel ezelőtt, 1994-ben mutattuk be, most 640 elő- adásnál tartunk. Színháztörténeti dolog, hogy változatlan szereposztásban játsszuk, a kezdetektől ugyanaz a három színész.

Számtalan tévé- és játékfilmben szerepel, sokat szinkronizál. Vannak színészek, akiknek rendszeresen ön kölcsönzi a hangját.

– Igen. Most jön ki Martin Lawrence-szel a Bady Boys 3 és a Jumanji 3. Mindig izgalmas figurákat osztanak rám, őrülteket vagy deviánsokat, soha nem az unalmas hősszerelmeseket. Szeretek szinkronizálni, bár már nincs annyi idő rá, mint régen volt, és ez baj. Az is, hogy nominálisan kevesebbért dolgozunk, mint húsz éve.

Készülnek új filmjei?

– Hat vagy hét filmem dobozban van. Például a korábban említett Kucóról csináltunk egy filmváltozatot, nagyon értékes. Fesztiválfilm, nem közönségfilm, hiszen egy értelmi fogyatékos fiúról szól. Fontos téma, szerettem volna beszélni erről. Forgattunk egy nagyon szép egyházi témájú filmet is.

Karácsonykor jut majd ideje a pihenésre? Várja az ünnepet?

– Szabadúszóként magamnak osztom be az időmet, bár most egy kicsit túlosztottam. December 23-ától lesz két hét szünet, akkor nem vállalok semmit, együtt leszek a családdal. Igyekszem odafigyelni, hogy sokat legyek velük. Mindig én viszem az iskolába a gyerekeket, akármilyen későn érek haza éjszaka, reggel hatkor felkelek. Készülök karácsonyra, tegnap éppen fü- zéreket vásároltam, nagyon szeretek fát díszíteni.