Nyári Jenő választotta ki a hamburgi gyárban Veszprém zongoráját

A Csesznekről indult, mára nemzetközileg elismertté vált művész idén ismét találkozhatott a különleges hangszerrel, a Hangvilla nagyszínpadán vette birtokba néhány perc erejéig a közösségi akció keretében vásárolt zongorát.

– Olyan, mintha új lenne, a hangok nincsenek bekeményedve, úgy hallom, nem sok szólóestet játszottak le ezen – meséli Nyári Jenő. Amit a laikus közönség „egyszerű” zongorajátéknak hallhat, abból a zongoraművész a hangszer teljes történetét képes elmesélni. – A Steinway az Steinway, semmivel sem helyettesíthető. Sokszor arra is képes, hogy jobban játsszon, mint a zongorista maga. Vannak zongorák, akik segítik az előadót, és vannak, akik iszonyatos mértékben hátráltatják. A művész begyakorol az otthonában valamit, és ha azt szeretné tökéletesen bemutatni a színpadon, ahhoz kell egy jó hangszer. Az énekeseknek könnyű a dolguk, ugyanis az énekhang az egyedüli Isten adta hang, minden más hangszert meg kell csinálni – emelte ki a zongoraművész.

Óriási különbségek vannak a tömeghangszerek és a Steinway zongorák között. Aránylag kevés, egy évben körülbelül ötezer Steinway zongora készül el.

– Ehhez képest a Yamaha készít egy évben ötszázezret. A Steinway zongora készítése nem asztalosmunka, hanem művészet. Aprólékosság, mechanikai ismeretek, türelem, nagyfokú tehetség kell egy ilyen feladathoz, minden egyes csavarnál lejegyzik, hogy melyiket ki csavarta be, és ez természetesen pénzbe kerül. Kapni már zongorát hárommillióért is, csak az szinte használhatatlan – emelte ki Nyári Jenő.

A zongoraművész elmesélte: a Steinway gyárban ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak, mint százharminc évvel ezelőtt, ugyanis nincs mit rajta újítani, ezek a zongorák így tökéletesek.

– Azt, hogy mitől szól ilyen különlegesen, szerintem senki nem tudja, talán a készítők maguk sem.

Nyári Jenő a hamburgi gyárban öt C modell közül választotta ki azt a zongorát, amely most a Hangvilla dísze. Közel öt órán keresztül tesztelte a gyárban a hangszereket Cseke Lászlóval, aki technikailag vizsgálta a zongorákat, míg Nyári Jenő a hangzásra figyelt.

– Meddig él egy hang? Ennél a zongoránál öt-hat másodpercnél is tovább élhet. Amikor elhalkul, akkor is élve hal el. A resonance testet olyan módon építik meg, hogy tartsa a hangot, és a discount, aminek az a feladata, hogy énekeljen, teljes harmóniában van.

Habár az emberiség technikailag nem, de morálisan képes visszafejlődni a művész szerint.

– Ebben az emberi fordulékonyságban is nagy szerepe van a zenének. Ugyanis a zene nem képes hazudni, mert az azt alkotó anyag érzékeinek nem tárgya a hazugság. Erre nehéz rávenni a fiatalokat. Én 12 évig tanítottam a Zeneakadémián, és a zene tisztaságát nehezen tartották meg. Mindig vannak tehetségek, persze, de nekik képzés sem feltétlenül kellene.

A művész gyermekkorában Cseszneken élt, ott ismerkedett meg a komolyzenével.

– Egy nyugat-németországi Csesznekhez hasonló településen nem adatott volna meg az a sansz, ami Magyarországon igen. Oda nem szerveztek volna ilyen kis falvakba ingyenes buszjáratokat, amik összeszedik a tanulni vágyó gyerekeket. Elvittek tizenöt kilométerrel arrébb, ahol volt zeneiskola, és mi ingyen járhattunk oda, ez hatalmas dolog volt. A tradíció megmaradt, csak a világ változik.

Nyári Jenő közel húsz éve a németországi Pommersfeldeni Nyári Fesztivál zenei igazgatója. 1958-ban megalakult a Collegium Musicum a pommersfeldeni kastélyban, amely a mai napig fogadja a világ minden pontjáról a tehetséges fiatal zenészeket nyaranta.

– Európa, Észak-Amerika, Argen­tína, Chile, Venezuela, Kína és sok más ország fiataljai gyűlnek itt össze. A zenének ez is óriási hatalma, hogy a világ minden államát eléri, és összehozza. Ezen fesztiválok egyikén hoztam össze például Várdai Istvánt, aki nagy csellista lett azóta Kocsis Zoltánnal, aki legalább öt alkalommal járt nálunk dirigálni. Borbély László, Mácsai Zoltán, Gulyás Márta és rengeteg neves művész fordult meg a kollégiumban.

A fiatalok oktatása, támogatása és tehetséggondozása végigkíséri Nyári Jenő életét. Elmondta, annyi rossz veszi körül ezt a korosztályt, hogy a személyiségfejlődésük kardinális kérdéssé nőtte ki magát.

– Nagyon sok komolyzenészt képzünk. A hallgató tegnap még Liszt Ferenc H-moll szonátáját játszotta a diplomavédéskor, nagyon is jól, holnap meg négynegyed állásban a pianínón tanítja a gyerekeknek, hogy hol vannak a Hull a pelyhes fehér hó hangjai. Ezt meg kellene előzni, mert hosszú távon ez nem tartható. A gond ott kezdődik, hogy a gyermek, aki bekerül egy konziba, mert megfelelt a felvételi vizsgán, automatikusan azt gondolja, hogy ő jó. Ez viszont nem minden esetben fedi a valóságot. Ellenben a világ nagyvárosaiban nincs annyi zenekar, mint Budapesten. New York, Bécs, London, München…, sehol nincs olyan erős komolyzenei kultúra, mint Magyarországon.

Nyári Jenő szerint a digitalizáció a művészetre is nagy hatással van.

– Az ipari forradalom korában a gép helyettesítette az emberi kezet. Az online világában oda jutottunk, hogy a gép helyettesíti az emberi agyat. Minél inkább nő ez a tendencia, annál fontosabbak lesznek a művészetek, ami kitűnik ebből a közegből. A zene örök. A zene talán az egyetlen isteni igazság, ami az ember számára hozzáférhető.