Elképesztő régészeti kincsekre leltek a Thury-vár oldalában

A szakemberek szerint többségüket még a középkor során faragták ki és építették be eredeti helyükre, később a török idők alatt a középkori épületek némelyikét elbontva a köveket az új erődítésekhez használták fel egyszerű falazókőként, majd a barokk időszakban a végvár hatalmas külső védműveit felszámolva a faragványok megint új szerepkörben, új falakban hasznosultak.

„Idegenvezetőnk”, Pálffy Sándor mint régésztechnikus és restaurátor dolgozik a Laczkó Dezső Múzeumtól a várpalotai várnál a Régészeti Szakfelügyelet bontómunkához kötött felügyelete kapcsán. A szakemberek a vár egy régebbi korszakába kaphattak betekintést – s általuk mi is – , hiszen Nagy Szabolcs Balázs régész a várszakasz ezen területén ásott.

A talaj szintje alatt látható 15. századi saroktorony rekonstrukcióját már félig elvégezték. Bemutatásakor építenek körülötte egy másfél méteres kerengőt, ahol majd meg tudják ezt a falrészt nézni az érdeklődők. Ennek a kialakításához szükséges lebontani még a talajból, ezért az ásatási területet fél méterrel megnagyobbították: ebből a rábontásból kerültek elő a leletek. Elég sok, hiszen a későbbi leégéskor és összedőléskor rengeteg leletanyag maradt a helyén.

A leletek? A Thury-vár délkeleti sarkánál állunk, továbbra is Pálffy Sándor mesél a Naplónak:

-2,3 méterig mentünk le. Ez nem a legalsó réteg, hanem Nagy Szabolcs Balázs régész és csapata addig ásott. Amit mi találtunk, az javarészt a Török-kor hagyatéka. Egy 50 centiméteres sávot bontunk, de már húsz zacskónyi a leletanyag, ami nagyon gazdag – mutatja. – Ennek az lehet az oka, hogy a több évszázados hódoltsági idő alatt nagyon intenzív élet folyt itt. A várvédőket etetni, itatni kellett, így hétköznapi használati tárgyaik rendkívül gazdag hulladék réteget hozott. Jelenleg mi ezt kutatjuk. Ennek a nagyrésze állatcsont, ami a vadászatból és az élelmezésből adódik. Emellett leggyakoribb a kerámia.

-Ez egy agyagtálka a Török-korból, amiben van egy zöld alapon ezüst színű mázazás, ami szép felületet ad, ami a kor sajátossága – csillan meg a többszáz éves tárgy a kezében. – Ez pedig már egy kés csontnyele. Valószínűleg steyri, amin bronz lezáró lemezkék vannak. Kaszás Zsolt fémkeresős önkéntesünk találta a régészeti bontóhely melletti patakmeder rézsűjében ezeket a 16. századi ezüst denár érméket, abból is hármat. A jelek szerint I. Ferdinánd korabeli ezüst dénárokról van szó. Pontos datálásuk restaurálás után lehetséges.

De talált egy 4. századi római kori kis bronzérmét, aminek hátulján Gloria exercitus felírat olvasható. Két légionárius áll labariummal. A hadsereg dicsősége felirattal a császárok ebben a korszakban a seregnek próbáltak imponálni ezzel a verettel. Az előlapon pedig Nagy Konstantin utódai közül valamelyik látható. Ez utóbbi azért érdekes, mert a forrás közelsége miatt valószínűleg a római korban is itt kellett, hogy legyen valamilyen épület.

Egy vaskés mellett egy réz szűrő is előkerült ottjártunk előtti napon. A szűrő is az oszmán időkből származhat, ami nem gyakori. A helyen még az is érdekes, hogy a metszett falban volt egy faragott bántai homokkő, ami félig lógott ki. De vannak leomolva, ami valószínűleg a délkeleti, 15. századi saroktorony falának konstrukciói lehettek, minden bizonnyal épülettagozatok. Erre sem számítottak.

-Amikor Balatincz Anna régész kolléganőmmel a faragott kövek előkerülésekor itt álltunk, elkezdett egy gép geológiai vizsgálati gödröket ásni – magyarázza Pálffy Sándor. – Aztán egy hatalmas faragott követ dobott ki a markoló kanala.

Egy 1 méter hosszú, 40 cm széles U alakú kettős szögletes bevágással – núttal – ellátott középkori kőről van szó. Ezután lejjebb mentek a földben és recsegni, ropogni kezdett valami, majd deszka darabok szálltak ki a gép kanala mellől. Leállíttatták a munkát, lemásztak, ám akkor még csak egy deszkafelület látszott.

-Másnap Győrffy Villám Zsombor, a Laczkó Dezső Múzeum régésze rábontott és kitisztította a fa felületet. majd a további mérések után kiderült, hogy egy U-alakra kivájt fatörzsre bukkantunk – mondja a helyszínen Pálffy Sándor. – Ez, ha nem palánk, akkor minden jel szerint egy vízelvezető csatorna darabja a késő középkorból, vagy esetleg a barokk korból.

-Ez pedig már egy ablakkeret elem a 15. századból. Bántai homokkőből faragták. Hasonló található egészben a vár nyugati falában. Az a másik nem egy finoman megmunkált, de ez is egy épületelem, még nem tudni honnan. Itt vannak a középkori mesterek vésőnyomai. Mérete miatt ez is a vár falának tövében lesz majd reményeink szerint kiállítva – magyarázó szöveggel – a vár vezetőségével történt egyeztetés után. Ezek az elemek is messze kerültek eredeti helyüktől.

A vár keleti oldalán lévő forrásnak, pataknak a partján vagyunk, amit a barokk kortól leszabályoztak és csatornát alakítottak ki az újkorban. Többször javították, átépítették.

-Papp Attila kollégámmal figyeltünk fel arra, hogy a vízben is van egy középkori pillér és a vízelvezető csatorna falában is látható öt darab nagyméretű – 80x80 cm-es – középkori faragott, szintén bántai kváderkő. Ezek közül hármat a munkálatok miatt kiemeltünk, megmentésük folyamatban van.

Fotós kollégámmal búcsúzunk, hazafelé pedig arról beszélgetünk, hogy mi mindent rejthet a föld mélye? Mennyi csodát és titkot, amit Nagy Szabolcs Balázs és mások mellett Pálffy Sándor segít megfejteni – most a Thury várnál.