Álló tapssal köszöntötték Vándorfi Lászlót a Halleluja előadás végén

A nagyszabású gálaelőadás Leonard Cohen dalának címét viseli. A dalon kívül az alkotás, az élet örömét hirdető előadás-részletekkel, dalbetétekkel, koreográfiákkal ünnepeli a színház a járványhelyzet utáni teljes nyitást, az emberi kapcsolatok éledését, a kitartás, az értékőrzés erejét.

- Gyakran mondják a színházról, hogy a művészet temploma. A színház valóban szakrális élmény, de profán szertartás, mely szellemi és érzelmi szabadságunkról szól. Két dolgot sugall: az utóbbi másfél évben megélt félelem ellen szól, azt hirdeti, mint a nagy művek általában: „ne félj!”. A másik, hogy „hit nélkül nem lehet”. A színház esetében a hit az esendő testi-fizikai valóságunk fölötti eszmények világát jelenti, melyet valamennyien szeretnénk megtapasztalni. A Halleluja azoknak szól, akik tartották bennünk a hitet, akikben megmaradt az igény az eszmények iránt, akik estéről-estére létre hozzák a színház csodáját: a színészek és a közönség kreatív együttlétét – mondta el az előadás kapcsán után Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója.

A gálában felcsendült többek között Leonard Cohen Halleluja című dala magyarul, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Kőműves Kelemen és az Egy darabot a szívemből című előadás részletei.

A 70 perces gálaműsor érdekes ívet írt le, kezdetként felhőtlen szórakozást ígér az idősebb korosztálynak sok Máté Péterrel és musical betétekkel. Majd amikor azt gondolta volna a közönség, hogy a Most élsz című dal az érzelmi csúcspont, akkor rögtön utána megszólalt a Vad Fruttik Lehetek én is elképesztő érzelmeket mozgató dala. A gálaműsor nem musical, tehát logikai felépítést és történetszálat nem szabad várni tőle, de a kontextusból kiragadott dalok egymás után előadva vagy működnek anélkül, hogy láttuk volna a teljes színdarabot korábban, vagy nem. Az teljesen bizonyos, hogy a Kőműves Kelemen minden egyes részlete, még akkor is, ha a semmiből jön, kontextus nélkül is annyira harmonikus és erőteljes, mozgásban és hangban is összhangban létező, és az előadók akkora erőbedobással és szeretettel mutatták be, hogy azokat a részeket bármikor, bárhol nagyon érdemes megnézni.

A gálaműsor végén a teltházas nézőtérről vastaps érkezett: ez szólt a gálaműsornak. Majd Szelle Dávid színész felhívta Vándorfi László igazgatót a színpadra a tapsrend közben, hiszen a Színházművészeti Tagozat felterjesztésére, a Magyar Művészeti Akadémia Elnöksége, Vashegyi György elnökletével, művészi munkája elismeréseként, Vándorfi Lászlót Életút-díjban részesítette. A nézőtér állva tapsolt és éljenzett: ez pedig már Vándorfi Lászlónak szólt.