Négy év után visszatért Tom Jones Veszprémbe

Sir Tom Jones volt a 2017-es prémium zenei fesztivál sztárvendége, és ő a mostanié is. Sőt, az egyedüli nemzetközi fellépő az idei magyarra hangolt rendezvényen. Nem véletlen, hogy nagy érdeklődés, várakozás előzte meg a koncertjét, az eredetileg is a Veszprém Arénába tervezett estre már egy hónappal ezelőtt minden jegy elkelt. Jöttek a nézők Veszprémből, közelről és távolról, a Dunántúl városaiból, Budapestről. Szeretik a zenéjét, népszerűek a dalai, a hangja csodálatos, lenyűgözően nyers, erős és keménykötésű bluesrock torok. Tom Jones igazi élő legenda, azon kevés zenei előadók egyike, akik a modern popzene hajnalán kezdték meg a pályafutásukat, és a mai napig fontos lemezekkel és fellépésekkel folytatják azt. A brit énekes magával ragadó előadása zenei korszakokon és műfajokon ível át, nincs tekintettel a társadalmi különbségekre, fiataloknak és időseknek, férfiaknak és nőknek, a mainstream és a rétegzene rajongóinak egyaránt szól, akiknek mindig a dal és a hang ereje számított. Jonest a legkülönfélébb zenék is őszintén érdeklik. Bár olyan slágerekkel került be a köztudatba, mint az It’s Not Unusual, a Kiss, a Delilah, a What’s New Pussycat, az I’ll Never Fall In Love Again és az If I Only Knew, mindenekelőtt igazi rhythm and blues művész.

A jól ismert dalok egy része a csütörtök esti koncerten is elhangzott, bár a legújabb, idén áprilisban megjelent stúdióalbumról, a Surrounded by The Time-ról is hallhattunk dalokat. Pályafutása során 42 stúdióalbumot készített, melyek több mint 150 millió példányban keltek el világszerte. Dalaival 36 alkalommal szerepelt az Egyesült Királyság, 19-szer az Egyesült Államok top 40-es listáján. Számtalan díjat kapott, 2006-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte, 2012-ben II. Erzsébet gyémántjubileumán léphetett fel a Buckingham-palotában.

A közönség ezúttal sem csalódott, egy professzionális, nagyszerű koncert részese lehetett. A zsúfolásig telt arénában remek volt a hangulat, a nézők lelkesen fogadták az előadót, aki pontosan érkezett, egymás után énekelte a dalokat, szünetet, megállást sem hagyva magának, a zenészeknek, a közönségnek. A nézők csak ámultak, milyen jól bírja a nyolcvanegy éves előadó; ma is ugyanolyan a hangja, a varázsa, a kisugárzása. Mindenképpen meg kell örökíteni; sokan fotóztak és küldték a közösségi oldalra a koncert képeit, ezt az élményt másokkal, minél többekkel meg kell osztani.

Tom Jones az ismert dalokkal – What’s New Pussycat, It’s Not Unusual – kezdte a koncertjét, aztán vegyítette a tavaszi album dalaival: The Windmills of Your Mind a Thomas Crown-ügy című filmből, az I Won’t Crumble with You If You Fall, a Talking Reality Televison Blues és az I’m Growing Old. Megöregszem, egyre bölcsebb leszek, egyre nehezebbek a lépteim, homályosabban látok, halkabban beszélek és merengek az életemen. Volt benne egy kis melankólia, fájdalom, szomorúság, vagy egyszerűen csak a valóság, amit tudomásul kell venni, neki is, nekünk is, mindnyájunknak. Az új dalok mellett nem maradtak el a régi slágerek sem: az If I Only Knew, a The Green, Green Grass of Home, a Tower of Song, a You Can Leave Your Hat On és a Kiss. A közönség együtt énekelte az énekessel a Delilah és a Sex Bomb című dalokat, van-e, aki ezeket nem ismeri? Nem kellett biztatni a nézőket, akik egyre jobban élvezték a koncertet. A színpadtól távolabb ülők az óriási kivetítőkön figyelhették az előadót és a változatos klipeket, a színpad előtt viszont közelről élhették át az élményt.

Tom Jones három ráadást adott, legvégül az Everyday című számot. Ekkor a legtöbb néző már táncolt és énekelt a helyén, tapssal, ovációval ünnepelte a walesi sztárt. Megtapasztalhatta, hogy Tom Jones még mindig nagyszerű hangulatot varázsol. Remek este volt egy magával ragadó, profi előadóval. Arra is jutott idő, hogy a néző otthon elővegye és meghallgassa a koncerten elhangzott kedvenc slágereit.