Szamizdatmozgalom a kommunista diktatúra alatt

A szamizdatuniverzum Magyarországon (1948–1990) című előadás apropóját a múzeum által elindított projekt adta. Ennek célja, hogy az intézmény összegyűjtse a kulturális ellenállás régióra és Veszprémre vonatkozó emlékanyagát. Az összegyűjtött kordokumentumokat egy későbbi kiállításon, az EKF-programsorozat részeként tárják majd a nagyközönség elé. Petrik Iván a projekt központi részét, a szamizdatot járta körül.

A szamizdat az idegen szavak gyűjteménye szerint engedély nélkül kinyomtatott folyóirat, könyv vagy brosúra, de jelentheti az illegális politikai irodalmat is. Petrik Iván a kommunista diktatúra kiépítésétől, vagyis 1948-tól kezdve mutatta be az illegális irodalom különböző megjelenéseit. Érdekesség, hogy az 1950-es években már a vallási szamizdat is megjelent, amely az illegális hitoktatáshoz kapcsolódott, és ennek afféle segédanyaga volt. Mivel az országban mindenütt előfordult titokban végzett, törvénytelen hitoktatás, ezért nehéz felmérni a levelezőlánc-szerűen terjesztett szóróanyagok nagyságát. A szakértő úgy véli, az egész országot lefedte, és jelentős mértéket érhetett el. Petrik Iván felidézte, 1953 és 1955 között több megyei kisközösségben foglaltak le ilyen vallásos írásokat, ezekről per­iratok, vizsgálati anyagok is árulkodnak. A levéltárakban 80 különböző szöveget is találhatunk ezekről, amelyek nagysága eléri a 2500 oldalt. A szövegek nagy része hitvédelmi, hitéleti jellegű, de találhatunk közöttük szociológiai, történelmi, művészettörténeti, filozófiai fejtegetéseket is.

Az illegális irodalom keretein belül terjedtek azok az életművek, amelyeknek a szerzőit a rendszer ellenségeinek nyilvánították. Az egyik ilyen Hamvas Béla volt, akit később ugyan rehabilitáltak, ám a kommunista diktatúra idején, 1948-tól kezdve egészen a haláláig (1968) hivatalosan semmilyen munkája nem jelenhetett meg, és a nagyközönség csak a 80-as évektől kezdve ismerhette meg páratlan munkásságát és alkotásait. Mind­ezek dacára a kulturális ellenállásnak köszönhetően Hamvas Béla a huszadik század egyik legtekintélyesebb magyar írója volt, jelentős hatást gyakorolt korának szellemi életére, kultikus szerzővé vált.

Petrik Iván ezután a 70-es évek végétől jellemző polgárjogi szamizdatról beszélt. Úgy fogalmazott, ez az időszak jelentős változást hozott a szamizdatuniverzum történetében. Bizonyos értelemben a kulturális ellenállás intézményesült, vagyis szamizdat kiadók és folyóiratok jöttek létre. A szerkesztők, vállalva akár a következményeket, névvel és címmel szerepeltek az irodalmi kiadványokban. Megteremtették a második nyilvánosságot, mely az aktuális eseményekre is reflektált, friss hírekkel látta el az olvasókat itthon és a keleti blokk más országaiban is. Figyelemre méltó technikai fejlődés zajlott le: a gépiratokat felváltotta a stencil, illetve lengyel mintára a ramka technika. Petrik Iván szólt a művészeti szamizdatról is, amely a 70-es, 80-as évekre volt jellemző, és a neo­avant­gárd művészeti törekvésekhez kapcsolódott.