A Barbie-k és a fehér ló – Különböző stílusok, mégis óriási rajongótábor

Mindkét együttes zenéje a felszabadultságról és az érzelmek megéléséről szól. Egyik sem tűri a korlátokat, egyik sem tűri a kirekesztést vagy a gyűlölködést, szóval több mindenben hasonlítanak, mint feltételeztük volna elsőre. Pásztor Anna, az Anna and the Barbies frontembere a hétfői koncerten ismét meghökkentő arcfestéssel és különleges punkruházatban lépett a színpadra. Az Anna and the Barbies Magyarország egyik legsokszínűbb és -vagányabb együttese. Pásztor Anna és zenekara kendőzetlenül őszinte és felemelően pozitív dalszövegeikkel, lüktető és magával ragadó rockos ütemeikkel és verhetetlen színpadi jelenlétükkel hódították meg a közönségüket és a magyar zenei szakmát. Könnyedén ráhangolódhatunk a dalaikra, hiszen a szerelemről, a szabadságról énekelnek, és arról, hogy most már nagyon el van fáradva az emberiség. „Csak megtanulunk lassan a jelenben élni” – mondta az énekesnő a színpadon. Ezzel arra utalt, hogy ha folyamatosan hajtjuk az életünkben a fogaskereket, és csak a munka és az alvás teszi ki az életünket, soha nem érhetjük el a boldogságot.

Ezt a boldogságot keresi a Parno Graszt nevű együttes is zenéjében. A zenekar hiteles cigányzenét játszik. A „parno graszt“ romani fogalom, jelentése „fehér ló“. A Parno Graszt együttest 1987-ben alapították. Úgy magyarul, mint romani nyelven énekelnek, egy dalon belül is cserélik a nyelvet, vagy egyszerre énekelnek mindkét nyelven. Ez viszont nem zavarja a rajongókat, a Spotify listáján a leghallgatottabb daluk a Khade sukar (Milyen szép), amit teljes egészében romani nyelven énekelnek. Talán azért nem ez mégsem a fesztiválok „himnusza”, mert ezt a közönség nem tudja együtt énekelni a csapattal, de szerencsére a Muki fia című sláger szövegét mindenki fejből ismeri.
Az egyik koncerten vízlocsolással, a másikon közös tánccal, az egyiken ugrálással, a másikon csettintéssel fejezték ki magukat, de mindkét koncert a közösségről és a szeretet fontosságáról szólt a Művészetek Völgyében.