Egy extra nyári olvasmány

Két hétre nyaralni megy tizenhárom éves fiúunokájával Balatonalmádiba. Olvasnivalót vinne magával, ajánljak neki valamit. Ebben a rovatban megjelenő jegyzeteimre szinte minden alkalommal reagál; hol egyetért velem, hol keményen vitatkozik, és csak ritkán dicsér maradéktalanul. No, akkor nem írok hiába, mert ha egy olvasó maximálisan azonosul az íróval, akkor az az író langyos hangnemben szólt. A hölgy hangsúlyozta a telefonban, hogy bármi jöhet, kikölcsönzi a könyvtárból, s míg az unoka strandol, ő kempingszékben hódol az olvasás gyönyörűségének.

Hívása idején éppen Simone de Beauvoir A hit hatalma című lányregényén rágtam át magam, de ezt a művet nem javasoltam, nem szerettem volna kitolni a hölggyel. Jó lenne elkerülni a későbbi szemrehányást. „Ne töprengjen, uram! Csukja be a szemét, és találomra húzzon ki egy könyvet a polcairól.” Belementem a zsákbamacskába. Letettem a kagylót, a közeli polcon legeltettem a szemem, aztán becsuktam és kiemeltem egy kötetet a sorból. Na, ezzel befürdök! – gondoltam nyomban. George Orwell Az irodalom fölszámolása című esszékötetét szorongattam. Bemondtam a kagylóba a „nyereményt”. Vártam a határozott elutasítást, de meglepetésemre a hölgy lelkendezett, régebben már olvasta az író Állatfarm és 1984 című kultikus munkáját. A hölgy arra kért, hogy említsek néhány fejezetcímet a válogatásból. A tartalomhoz lapoztam: Miért írok?, Charles Dickens, Irodalom és totalitarizmus, Az angol gyilkosságok alkonya, Lear, Tolsztoj és a bolond. Az elsőbe kíváncsian belekukkantottam, inspirációt, követhető passzust kerestem magamnak. S mit találtam? Orwell 1946-ban négy indítékot fogalmazott meg: „1. A színtiszta egoizmus. A vágy, hogy okosnak lássanak, hogy beszéljenek rólunk, hogy emlékezzenek ránk a halálunk után. 2. Esztétikai lelkesültség. A szépség észlelése a külvilágban, avagy, másfelől, a szavakban és helyes elrendezésükben. A hangok kölcsönhatásában. 3. Történetírói késztetés. A vágy, hogy a dolgokat annak lássuk, amik, hogy igaz tényeket derítsünk föl, és felhalmozzuk őket az utókor számára. 4. Politikai célzat. A vágy, hogy valamilyen meghatározott irányba lökjük a világot, hogy megváltoztassuk más embereknek a kívánatos társadalomról való vélekedést.” Hogy aztán egy írónak az önzés kivételével sikerül-e megvalósítani ezeket a vágyakat, örök rejtély.