A Rothschildok és Napóleon a zirci műemlék könyvtárban

A könyvtárakban a világ tudástára kézzel foghatóan, barátságos otthonként vesz körbe minket. Könyvforgató – Régiségek és ritkaságok az apátságból című cikksorozatunkban egy-egy kötetet leemelünk a bölcsesség e polcairól, hogy a Ciszterci Műemlékkönyvtár gondolatrejtekének betűkoreográfiáit közelebbről megvizsgáljuk, ezúttal Erdélyi András könyvtárossal. Balla Ignác A Rothschildok című könyve bolygónk egyik legnagyobb felosztatlan családi vagyonával bíró famíliájának történetébe enged bepillantást. Igazságtartalmára nincs bizonyíték, ám fordulatokban gazdag és tanulságokkal szolgál. 

Pénznagyhatalmasság

A "nem vagyok én Rócsild" azt jelenti, nincs sok pénzem. Ez a mondás arra utal, hogy ezt a családnevet azok is ismerik, akik járatlanok a tőzsde, a pénzügyi manipulációk és az államkölcsönök világában. Már Heine Európa legnagyobb bankárainak nevezte a Rothschildokat: "immáron több mint száz esztendeje tartják kezükben az ó-világ pénzügyi életének jóformán összes szálait... Az ő nevükben még ma is ott cseng a milliók és milliók hatalmának félelmetes ereje és az egykori frankfurti ghetto késő ivadékai még ma is a legnagyobb földi gazdagság fogalmát szimbolizálják..." Legendásak sikereik, hiszen szegény családból lett három emberöltő alatt pénznagyhatalmasság, megkerülhetetlen tényező országok finanszírozásában. A Rothschildok nem érték be államkölcsökön hozadékával, az állampapírok tőzsdei spekulációja hozta a többszörös hasznot. 

A megsúgott matt

Regényes fordulatok, tájékozottság, jól fizetett informátori hálózat minden udvarban, eszesség, bátorság, jól forgatott erkölcsösség és gátlástalanság – mind szerepet játszott történetükben, abban, hogy a Rothschild-ház sorsát öt világvárosban az öreg Maier Amschel öt fia irányíthatta. Őseik békés kereskedők voltak, batyukba rakott ruhákkal házaltak. Maier Amschel feltehetőleg a házukon lógó vörös cégér, a „zum rothen Schild” után viselhette a Rothschild nevet. Fiai esetében fontos volt, hogy a pénzügyi folyamatokról szereztek alapos tudást, s lássuk be, ezt a legtöbben nehezen megtanulhatónak tartják, ezért nem tesznek e téren erőfeszítéseket. Maier Amschel viszont a könyv alapján vélhetőleg anyagi okokból nem folytatta a rabbiképzőt, s mire otthagyta, megkedvelte a numizmatikát. A legnagyobb szerencséje az volt, hogy érdekelték az érmék. Így került kapcsolatba a hannaui őrgróffal, aki régi pénzérméket gyűjtött. Amikor IX. Vilmos Estroff báróval sakkozott és Maier Amschel épp az őrgrófnál járt, aki a játszmát már-már elveszettnek vélte, az éles eszű Rothschild javasolt neki egy lépést, amivel nyert. 

Jó ajánlás az udvarokba

Az őrgróf busásan jövedelmező üzlete alattvalóinak áruba bocsátása volt, katonákként kölcsönözte őket. Napóleon seregeinek bevonulása miatt jobbnak látta, ha elinal, ekkor vagyona tetemes részének kezelését a Rothschildokra bízta. Később, mikor visszamerészkedett lakhelyére, egykori bizalmasának gyermekei a kamatokkal együtt visszaszolgáltatták pénzét. Szívjóságból? Számításból? Nem tudni. Mindenesetre a meglepett fejedelem hálája jeléül gondoskodott arról, hogy az utódok gesztusáról a kontinens összes udvarában értesüljenek. Az egyszeri szédületes haszon helyett szerzett renomé hosszú időre biztosította számukra a befektetői bizalmat. Fontosak voltak számukra a legmagasabb körökbe vezető összeköttetéseik és minden nagyobb üzletüknél közösen hoztak döntést. Igyekeztek függetlenné tenni magukat a véletlen játékaitól, mértéket tartani, a célt sohasem téveszteni szem elől.

Háborúzáson nyert pénz

A vagyon egybentartására volt egy hatékony, ma már visszatetszést keltő módszerük: gyakran házasodtak családon belül. Rengeteget jótékonykodtak, hogy az irigységet lefegyverezzék. A róluk szóló kötet több olyan részletet tár elénk, ami rávilágít, hogy a nagy vagyon ellenére, sőt olykor pont amiatt boldogtalanok lehettek. Azt szintén megtudhatjuk belőle, hogyan gyarapodott egyetlen nap alatt a waterlooi csatát személyesen megnéző, majd mindenkinél hamarabb – igen kalandosan, lovon nyargalva, a csatornán viharban átkelve – Londonba érő Rothschild Náthán vagyona egymillió fontsterlinggel, azaz huszonnégy millió koronával. Filmre kívánkozik az eset, az, ahogy elfáradva, megtörten, sápadtan érkezett meg, ezért, akik meglátták, mind azt hitték, megint Napóleon győzedelmeskedett, így zuhanni kezdtek a bukására feltett papírok. Ezekből vásárolt be a Rothschild, aki tudta, hogy a nagy vezérnek vége és ezen nagyot nyert.
A sorozatunkban bemutatott kötet megtekinthető a zirci apátságban lévő Ciszterci Műemlékkönyvtárban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár működtet.