Lélekképek böjt idején (képgaléria + videó)

A kiállítás megnyitóján az érdeklődőket Rébay Anett igazgatóhelyettes köszöntötte, és arra kért mindenkit, hogy a képeket nézve találják meg bennük saját történeteiket. A megnyitón az alkotók mutatták be magukat, munkáikat.

Bittsánszky Lotti arról beszélt, hogy a művészek célja közelebb hozni a hit megélésének lehetőségét a képzőművészethez, és bemutatni, hogy a hittel alkotók hogyan vannak jelen a művészetben. Fontos számukra a műhelyben az együtt dolgozás és a személyes kapcsolódások sora. A kiállítással lehetőséget szeretnének teremteni arra, hogy a nagyböjt ideje alatt mindenki felkészüljön a húsvétra. – Aki a megnyitóra nem tudott eljönni, tematikusan elrendezett képeinket nézve és a bejáratnál található kis kártyákat olvasgatva részesülhet gondolatainkból. Mecséri Ildikó szerint mindannyian hatunk egymásra jelenlétünkkel, gesztusainkkal. 

– Biztató szavainkkal felemelhetjük egymást. Sokszor az általunk jelentéktelennek vélt cselekedtek jelentik a legtöbbet, legkisebb tetteink lehetnek a legfontosabbak, a legegyszerűbb eseményből lehet a legemlékezetesebb emlék. Életünk üzenet egymásnak, a világnak – mondta Ildikó. Tremmel Hudik Katalin a Kincugi – a tökéletlen szeretete című képe előtt állva arról beszélt, hogy az önszeretet nem létezik önismeret nélkül.

– Ahhoz, hogy szeretni tudjuk magunkat, meg kell ismernünk és el kell fogadnunk saját énünket. A valódi önismereti út elején kétfajta ember létezik: aki önámításban él, és azt hiszi, szereti magát, és aki negatívan gondolkodik magáról. De mindkettő hazugságban él, az élet bátor utazója az, aki tökéletesen tisztában van magával, és nap mint nap törekszik önmaga legjobb változatában élni – idézte Kárpáti Boglárka gondolatait Katalin. A kincugi egy japán kerámiajavítási technika, amely során a repedéseket aranyporral vonják be, hogy még jobban kihangsúlyozzák, különlegesebbé tegyék azokat. A bennünket ért testi-lelki traumák is nyomot hagynak. Nem vagyunk tökéletesek, ha a virtuális világban annak a látszatát szeretnénk is kelteni. Hibáinkkal megbékélve, megerősödve vagyunk csak teljesek – vallotta Katalin.

Kabay Tilda úgy fogalmazott, hogy a világban elfoglalt helyünk, az életben betöltött szerepünk mind mi vagyunk. – Az utat járni sokszor nehéz, kellenek a társak, családtagok, barátok, akik kísérnek minket az utunkon. Gyermekkoromban hiába kerestem az őrangyalomat, de felnőttként már értem, hogy a gyermek lelkében erős nyomot hagyó apró kis mesék vezetnek a hithez. Az Őrangyal című képem ebből a csodából táplálkozik – mondta Tilda.

Magyar Krisztina érzése szerint a képzőművészek rajzok, képek által sokszor érthetőbben beszélnek, mint szavakkal. 

- Az Istennel való kapcsolatról talán a legnehezebb beszélni az összes témának választott kapcsolata közül. A szavak szintjén sokszor elakadunk, amikor ebben a témában megszólalunk. Talán nem is véletlen, hogy most képek előtt állunk, hiszen rajzok és festmények által sokszor érthetőbben beszélünk mi, képzőművészek. A mindenkori ember, az emberi lélek keresi az Istent, amíg csak él. De hol találhatjuk meg? A világban? Társainkban? Mindezek az utak valóságos lehetőséget jelentenek a találkozásra, a felismerésére. De mégis: Isten valami ennél jóval több, számunkra fel- és megfoghatatlan valóság, misztérium. Keresztény hitünk szerint mindenkiben ott lakik az Isten, minden szívben ott lakik szent lelke által, teremtettsége folytán, legyen hívő, közönyös vagy akár Isten-tagadó – vélte Krisztina.

Lőrincz Krisztina figurális képeket szokott festeni, a bemutatott alkotása is annak indult, mégis átalakította. Majd megint és megint. 

– Hosszú folyamat, keresés után született meg ez a festmény, amelyet már nem alakítottam tovább, mert erő, dinamika, élet van benne. Mintha lüktetnének a formái, színei. Isten nélkül is lehet élni a világban, de amikor átjár minket az Isten szava, átalakul az életünk – vallotta Krisztina.

Sütő György Örök remény című festményét édesapja kórházi esete ihlette. 

– Amikor bekerült az intenzív osztályra, nem voltunk biztosak benne, hogy hazajön. Azokban a feszült napokban fogalmazódott meg bennem a kép. A két egymásra meredő arc jelképezi számomra magát az emberiséget, amely a halál tudatának fényében értelmezi, éli az életet. A gyertyából áradó fény erőt, világosságot, reményt sugároz az arcokra és a halált jelképező csontvázakra. A kép fókuszában az éltető fény áll, amely mindent átitat és mindennek értelmet ad. Új megvilágításba helyez mindent és mindenkit maga körül – mondta Sütő György.

A megnyitón zenei kíséretet adott Magyar Krisztina és Lőrincz Milán. A kiállítás március 28-ig látogatható.