2024.02.08. 06:55
Veszprém sosem feledi: 15 éve hunyt el Marian Cozma
Remport Csaba ott volt a tragédia idején, megemlékezéseket, felvonulást szervezett, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ma szobor áll a Veszprém Aréna előtt. Vele elevenítettük fel a Marian Cozma meggyilkolásának napján történteket, az azt követő elképesztően intenzív, további veszélyeket rejtő időszakot. A tizenöt évvel ezelőtt elhunyt román kézilabdázó emlékét, ami ma is nagyon fontos a városban, a klubnál.
− Szombat este, a Balatonfüred elleni mérkőzést követően elmentünk kicsit lazítani a játékosokkal. Ez egy teljesen megszokott dolog volt. A történteknek semmi előzménye nem akadt és minden pillanatok alatt zajlott le. Veszprém egy nyugodt város, senki sem gondolta, hogy ilyesmi megtörténhet. Soha nem volt semmilyen probléma korábban – emlékezett vissza a 15 évvel ezelőtt történekre Remport Csaba, aki már akkor is videóelemzőként dolgozott a veszprémi egyesületnél, emellett a szurkolói klub vezetője volt. Utóbbi tisztségében rengeteg mindent felvállalt a tragédiát követően, és társaival sokat dolgozott azért (is), hogy valamennyire feldolgozható legyen a feldolgozhatatlan: Marian Cozma, vagy ahogy becézték, Madárka meggyilkolása.
Forrás: Archív
Erről kicsit később, most térjünk vissza arra a szörnyű éjszakára, hajnalra!
− Mikor felmentem, láttam, hogy Marian ott fekszik az utcán, és közben annyi minden történt. Csak később tudtam én is összerakni az eseményeket. Az, hogy sokkot kaptam, enyhe kifejezés. Vannak dolgok, amiket az ember az élete végéig cipel, mert azok beleégnek a memóriájába, a lelkébe − idézte fel.
Ők mondták el a szörnyű hírt a veszprémi klubvezetőnek
Remport Csaba is tagja volt annak a hármasnak, amely a szörnyű esetről értesítette a klub akkori vezetőjét, Hajnal Csabát. Mivel telefonon nem sikerült elérni, a házához ment a társaság. Az ügyvezető az ágyból kikelve tudta meg a hírt, nem volt ez egyszerű szituáció sem a hírvivők, sem az elöljáró számára, akinek többek között értesítenie kellett Marian Cozma családját.
Fotó: Peka Roland
Ezt követően, mondhatni, elszabadultak az események, amelyek több szálon futottak tovább. A városban és az országban gyorsan terjedt a hír, a szurkolók gyertyákat, mécseseket gyújtottak a szórakozóhely előtt, és vasárnap este ezrek gyűltek össze a Veszprém Arénánál.
Szíven szúrták Marian Cozmát
Marian Cozmát 2009. február 8-án, hajnalban szúrták szíven a veszprémi Patrióta Lokál előtt, miután egy enyingi banda belekötött az ott szórakozó játékosokba. Egy akkor vízimentőként dolgozó fiatal rohant először segíteni neki, próbálta újraéleszteni, aztán jöttek a mentők, rendőrök. A 26 éves román kézilabdázó a késelés után életét vesztette. Társai közül a szerb irányító, Zarko Sesum és a horvát kapus, Ivan Pesic súlyos sérüléseket szenvedett. A román kézilabdázó három esztendeje játszott a bakonyiaknál, a szurkolók nagy kedvence volt. A KEK-győztes, többszörös magyar és román bajnok, válogatott beállóst február 13-án temették el Bukarestben.
− Másnap a szurkolói egyesület, a fan club csendes megemlékezést szervezett az aréna előtt. Komplikált volt a dolog, mert puskaporos volt a levegő, mindent le kellett egyeztessünk a rendőrséggel. Mi minden alkalommal törekedtünk arra, hogy ezek az összejövetelek békések legyenek, erre főleg az első napokban kellett ügyelni, hiszen mindenféle hírek és álhírek terjedtek, az emberek érthetően idegesek voltak. Benne volt a veszély, hogy lesznek olyanok, akik erőszakkal reagálnak a történtekre, de szerencsére nem történt atrocitás − mesélte Remport Csaba.
Marian Cozma temetésére is elment az Építők
A csapatnak eközben valahogy össze kellett magát szednie, csak sejtjük, hogy milyen lelkiállapotban lehettek a játékosok, egyik társuk elhunyt, másik kettő súlyosan megsérült. Mocsai Lajos vezetőedzőnek talán pályafutása legnehezebb feladata volt az, hogy megakadályozza a társaság széthullását. Az együttes tagjainak kifejezett kívánsága volt, hogy ott lehessenek Marian Cozma temetésén Bukarestben, két nappal később, egy héttel a tragédiát követően pedig újra pályára kellett lépniük.
Felmerült, hogy elmarad a veszprémiek Ademar León elleni Bajnokok Ligája-találkozója, ám végül lejátszották azt. A bakonyiak két góllal nyertek, „Ezúttal a győztesek sírtak” címmel tudósított a Veol akkor a gyászos, borús hangulatú, valahol mégis felemelő meccsről. A játékosok zokogva álltak a pályán a meccs után, a szurkolók a lelátón sírtak, talán soha nem volt még ennyire „egy ember” közönség és csapata.
− Nehéz elmondani, hogy azokban a napokban milyen állapotban volt a csapat, hogyan érezték magukat a játékosok a pályán. Lehet róla beszélni, lehet róla írni, de egyik sem adja vissza a valóságot. Akkor és ott nem számítottak a szakmai dolgok, nem volt lényeges, ki az ellenfél. Le a kalappal a játékosok és a szurkolók előtt is, az az este nem a sportról, hanem az érzelmekről szólt − fogalmazott Remport Csaba.
Fotó: archív
A León elleni találkozó előtt Remport Csabáék nagyszabású felvonulást szerveztek. Az Óváros térről indultak a szimpatizánsok, hatalmas tömeg tartott az aréna felé. A sor elején a szurkolók Marian Cozma fényképét vitték felváltva:
Belém égett és még a mai napig gyakran fel is villan egy kép. Ahogy visszanéztem a Balaton Plázától, eszméletlenül sok embert láttam, hihetetlenül festett a város, egyszerűen nem volt a sornak vége, teljesen elfoglaltuk Veszprém főutcáját
Fotó: archív
Az ilyen összejövetelek, megmozdulások mellett a fan club szeretett volna másképp is emléket állítani a fiatalon elhunyt román kézilabdázónak.
Veszprémi sállal a bukaresti csarnokban
− Bukarestben játszott a csapat, mi pedig kiutaztunk a fan clubbal. A román sajtó a meccs napján megírta, hogy Marian Cozma Veszprémbe igazol. Persze a csarnokban mi azonnal a kezébe nyomtuk egy veszprémi sálat, boldogan elfogadta, örült neki, készült közös kép is – elevenítette fel Remport Csaba a román beállóssal kapcsolatos első emléket. Cozma 2006-ban szerződött a bakonyiakhoz, akiknél gyorsan otthonra lelt, a szurkolók egyik nagy kedvence lett a 211 centiméter magas óriás.
− Egy nagy gyerek volt, amikor idekerült. Szeretett viccelődni, mindig mosolygott, imádta a zenét, már messziről hallottuk, amikor jött edzésre. Szerintem egy idő után felismerte, hogy a világ egyik legjobbja lehet a posztján és sokat komolyodott, rengeteget dolgozott és a játéka egyre jobb lett. A tragédia egy remek pályafutást is kettétört – fogalmazott Remport Csaba, aki kiemelte, a szurkolók mellett az egyesület is szépen ápolja korábbi játékosa emlékét. Ennek egyik része, hogy a beállós fotója a mai napig ott van a bakonyiak öltözőjében, de létezik Marian Cozma-díj is, amit minden évben átadnak egy veszprémi játékosnak.
− Megfogalmazódott bennünk, hogy szobrot állítunk. Akkor még nem tudtuk, hogy mivel jár ennek a megszervezése, elkészítése, elhelyezése, az engedélyek megszerzése, az egész koordinálása. Elképesztően sok munka volt vele. Szerencsére rengeteg segítséget kaptunk, nagyon sokan adakoztak, támogattak, szurkolók, civil emberek, szervezetek, a város, a kézilabdaklub. A tragédiát követően egy évvel adtuk át a szobrot. Emlékszem, akkor sok minden kiszakadt belőlem. Itt volt Cozma édesapja, Petre Cozma, akit átölelve kijött belőlem az elmúlt egy esztendő minden feszültsége. Egy méltó emlékművet szerettünk volna Mariannak és nagyon örülök, hogy ezt sikerült megvalósítani. Tizenöt év után is azt látom, hogy rengetegen mennek el a szoborhoz. Zarándokhely lett ez a terület. Most van a 15 éves évforduló, de lesz majd 20, 25 és 40 esztendős is.
Már én sem leszek, de ez az emlékmű akkor is itt áll majd és figyelmeztet arra, hogy ilyesmi soha, de soha nem fordulhasson többet elő.
− tette hozzá az Építők videóelemzője.
