Csalás és sikkasztás miatt ítélték el a volt tapolcai polgármestert

A vádirat szerint olyan vállalkozásba kezdett, amibe belebukott, mert nem értett hozzá, rosszul választotta meg az üzlettársait, nem látta át a pénzmozgások kockázatait, a hitelcsapdát. Most hitelezők hada fut a pénze után.

S. András 1992 és 1998 között Tapolca polgármestere volt, majd további egy ciklusban a szocialisták országgyűlési és önkormányzati képviselőjeként szerepelt a közéletben. Politikai pályafutását követően a Magyar Fejlesztési Bank területi megbízottjaként dolgozott, vállalatfinanszírozással, beruházásokkal, projektfejlesztéssel foglalkozott. Négy évvel ezelőtt vállalkozásba kezdett, amibe - mint a periratokból kiderült - belebukott. A periratok tartalmából kibontakozik a sikertelen vállalkozás története.

A bíróságon elhangzott tanúvallomások szerint B. András és B. József 2009. nyarán keresték fel S. Andrást azokkal a nagyratörő tervekkel, hogy Tapolca testvérvárosában, a romániai Zabolában létesítsenek pellet- és fabrikett-gyártó üzemet. Azért a szomszédos országban, mert úgy vélték, ott kedvező áron juthatnak a gyártáshoz szükséges fenyőforgácshoz és fűrészporhoz. Úgy számoltak, hogy az olcsón legyártott, s megújuló energiaforrásként igen népszerű terméket magyarországi kereskedelmi cégük révén, jelentős haszonnal értékesíthetik.

Megalapították itthon a kereskedelmi céget, Nagyváradon pedig, zabolai székhellyel, a gyártó vállalkozást. A cégalapításhoz szükséges pénzt bankkölcsönből teremtették elő. S. András üzlettársai vallomásukban elmondták, meg voltak győződve arról, hogy a vádlott jártas az üzleti és pénzvilágban. A terv ígéretesnek tűnt, román üzlettársuk is volt, bizonyos N. Iosif, aki a cég alaptőkéjét ugyancsak kölcsönből teremtette elő. Valamennyien úgy vélték 2009. végére megkezdhetik a termelést a magyar és román telephelyen.

Mint a tanúvallomásokból kiderült, a négy üzlettárs közül senki sem értett a faiparhoz. Amikor gépekre volt szükségük, S. András ismeretségi körein belül, magánhitelezőket kerestek, és találtak is. Tízmilliókat kapott kölcsön a kft. de S. András magáncéljaira is kölcsönkért. Először használt eszközöket vásároltak, de a bíróságon elhangzottakból kitűnik, hogyan váltak a szakavatatlan üzemeltetés következtében az újonnan beszerzett gépek is rövid idő alatt használhatatlanokká. A fenyőgyanta ugyanis tönkretette a gép alkatrészeit, a fenyőforgács alkalmatlan a fabrikett- vagy pelletgyártani, így immáron az új gépekkel is befulladt a faipari vállalkozás. Ezt vallotta maga a vádlott is a bíróságon. A gyártáshoz vásárolt gépek tehát működésképtelenek voltak. Erről az egyik magánhitelt nyújtó sértett a saját szemével is meggyőződött, a bíróságon tanúk is megerősítették, hogy a nagy pellet-biznisz rövid idő alatt csődtömeggé nőtte ki magát. Ekkor S. András egy ügyes fordulattal a hitelezőjét megtette a nem működő, illetve csak adósságot termelő cég ügyvezetőjének, majd többségi tulajdonosának is. Azóta ő felelős az életképtelen cég működéséért.

A bírósági eljárásból és a nyomozati ügyiratokból kiderül, hosszú lehet a sértettek sora, akik hittek a vállalkozás sikerében s most futhatnak a pénzük után. A bankon kívül S. András számos magánszemélynek is tartozik. A bíróságon négy olyan tanút hallgattak meg, akiktől ugyancsak gépekre és az üzem beindítására kért és kapott kölcsön. A bíróságon elhangzott tanúvallomások se világítottak rá arra, hova tűntek el a kölcsön kapott tízmilliók. A céges számlán egy fillér sincs, s az új tulajdonos mindössze néhány banki bizonylatot tud bemutatni, miszerint S. András pénzt vett fel a céges számláról, amit azóta sem fizetett vissza, s számlákkal sem igazolta. A vádlott tudatta a hitelezőivel, hogy szándékában áll fizetni - legalábbis a bíróságon ezt hangoztatta. Információink szerint a hitelezők közül többen tettek feljelentést S. András ellen, polgári peres eljárás során szeretnének a pénzükhöz jutni.

Az elsőfokú ítélet nem jogerős, az ügyet másodfokon a Veszprémi Törvényszék tárgyalja.

Szívesen helyt adtunk volna S. András véleményének is az üggyel kapcsolatban, de se személyesen, se telefonon nem értük el.

A Tapolcai Járásbíróság a börtönbüntetés mellett arról is rendelkezett, hogy S. András fizesse meg magánhitelezőjének a tőle kapott 5, 1 millió forintot, amit a sértett nem befektetésként hanem kölcsönként adott a vádlottnak. Továbbá helyt kell állnia azért az 2,1 millió forintért is, amelyet állítólag a cég érdekében használt fel, de amellyel nem tud elszámolni.