Felakasztott macska a boltkilincsen

Egy állatvédő asszony kétségbeesetten keres gazdát a többi állatnak, a polgármester nagyon várja a rendőrség vizsgálati eredményét. A rendőrség szerint nem történt bűncselekmény.

Itt lógott, ezen a kilincsen az a szerencsétlen cica – mutat a boltajtóra Horváthné Steierlein Ilona falugondnok, akinek Németh Péter boltos mondta el, hogy mi történt. - Azonnal jeleztük ezt a szörnyűséget a polgármester úrnak is, majd értesítettem a helyi körzeti megbízottnak is, majd szóltunk a balatonfüredi rendőrségnek – idézte a döbbenetes eseményeket az asszony.

- Nemsokára jöttek is a rendőrök, akik tőlünk tudták meg, hogy a szerencsétlen állat fejét valaki a kilincs és az ajtó közé szorította, így akasztotta fel azt a cicát. Kínok kínjával múlt ki szegény, az biztos – mondja még mindig a történtek hatása alatt Ilona, aki nagyon kedveli az állatokat. - Tudja - teszi hozzá – itt Monoszlón korábban békességben, szeretetben éltek egymással az emberek, de az utóbbi időben már minden megváltozott. Az ellenségeskedés lépett a nyugalom helyébe, mindenki csak a saját érdekét nézi, nem számít az, hogy hol, mikor rúghat bele a másikba. Teljesen magukba fordultak az emberek ezen a településen, ami egy gyöngyszem ebben a csodaszép, természeti értékekben bővelkedő környezetben. Szépen élhetnék itt, egy valóságos ékszerdobozban. El nem tudom képzelni, hogy ki képes ilyesmire, és tudja az a szörnyű, hogy ez az ember itt él, közöttünk! – mondja szomorúan Ilona.

- Még mindig a hatása alatt vagyok a látványnak – tudom meg Németh Péter boltostól. - Jöttem reggel a boltba, ahol az ajtó előtt már többen álltak. Közelebb érve láttam meg a kilincsen az élettelen cicát. Azonnal kiszedtem a kilincs és az ajtó közül, lefényképeztem, jöttek a rendőrök, jegyzőkönyvet vettek fel, megnézték a fotót a telefonomban, aztán elmentek, később én eltemettem az állatot. Állatorvos nem volt kinn, az állatot nem boncolta fel senki, nem lehetett tudni, hogy élve vagy halva került-e oda? Nem értem, hogyan történhetett ilyesmi, jó véleménnyel vagyok az itteniekről, akik soha nem nyúlnak hozzá a kenyérhez sem, amit a pék tesz kora hajnalban az ajtó elé. Sokat emlegetjük baráti körben ezt az esetet, és elképzelni sem tudjuk, hogy történhet ilyesmi? Egy biztos, aki ilyet tesz, sok mindenre képes lehet. Talán egy idióta részeg volt, de ez sem ad mentséget a történtekre - fűzi hozzá a badacsonyi fiatalember, aki abban biztos, hogy nem ellene történt ez a szörnyűség, mert ő békében él itt mindenkivel.

- Faluban élünk, itt az a természetes, hogy állatok is vannak, ezért is nagyon megdöbbentő, ami történt. Nagyon sajnálom, és mélyen elítélem azt, hogy ebben a faluban valaki ilyet tett – mondja emelt hangon Simon György a 140 lakosú település polgármestere, aki negyedik ciklusát tölti ezen a poszton, de a mostanihoz hasonló szerencsére eddig még soha nem történt Monoszlón, és reméli, nem is fog.

A falu elöljárója nagyon bízik abban, hogy hamarosan kiderül a tettes személye, aki megkapja majd méltó büntetését is. Azt még nem tudjuk, hogy élt-e vagy már kimúlt az állat, amikor a kilincsre került. Ha élt, még súlyosabb az elkövető tette – véli Simon György.

Grädler Zsuzsanna éppen eteti egy ház udvarán az árva cicákat, akiket egyenként nevükön szólítja, az állatok szemlátomást bizalmatlanok az emberrel szemben, és rettegnek az idegenektől. A könyvelő asszony Németországba ment férjez, ahol egy darabig éltek, de már 16 éve itt van az otthonuk, Monoszlón.

(Fotó: Penovác Károly)

- Ebben a házban élt a bácsi, aki etette ezeket a kis állatokat, akik akkor még az ablakban is pihenhettek. Aztán sajnos meghalt, azóta üldözötté váltak a cicák – mutat a félénk állatok felé Zsuzsa asszony, aki maga a megtestesült jóság, nyugalom és szeretet.

- Szerencsére a bácsi lánya is nagyon jó ember, ezért kulcsom van az udvarhoz, így tudom etetni az éhes cicákat. Robi, a felakasztott kiscica egyik kedvencem volt, az egész falu ismerte, sokan szerették. Amikor egy társa megsérült, mert rendszeresen valami éri a legtöbb macskát, vélhetően rúgás, ütés, etetéskor félreállt, hogy a beteg állatnak több étel jusson, pedig ő maga is éhes volt szegény mindig – mondja könnyezve az asszony, akire elmondása szerint többen haragszanak a faluban, mert eteti az állatokat, akiket még az udvarban is zaklatnak, például rendszeresen almával dobálják meg őket. Volt úgy, hogy egyiknek a fogát ütötték vagy rúgták ki, másokat vélhetően megmérgeztek, mert remegtek, és nem tudtak enni, sokáig pokolian kínlódtak, majd elpusztultak.

– Az édesanyám idevaló, de akkoriban itt még békés népek éltek – jegyzi meg Zsuzsa, aki nem érti, miért költözött az emberekbe ilyen ellenségeskedés, gonoszság az állatokkal szemben, akik semmit nem ártanak az embernek, csak élni szeretnének. - Tudja, az már nagy gond, ha az állat retteg az embertől, mint ezek a szerencsétlenek itt!

A Veszprém megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeleteséhez az alábbi kérdéseket küldtem el: kezdeményezett-e eljárást a rendőrség, ha igen, mit? Ilyen esetben mire számíthat az elkövető? Hol tart a nyomozás? Mit vizsgálnak jelenleg, mikor derül ki, hogy ki tette?

Változtatott-e volna az a tény a büntetésen, ha kiderül, hogy még élő, vagy már élettelen állat került a kilincsre. Információm szerint az állatot boncolás nélkül temették el.

Bakó Adrienn r.fhdgy sajtóreferens minderre az alábbiakat közölte: a Balatonfüredi Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint az esettel kapcsolatban nem merült fel bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja, így büntetőeljárás nem indult.

A faluban megszólítottak közül senki nem vállalta azt, hogy névvel mondja el véleményét a történtekről. - Nincs jogunk ezt tenni az állatokkal, ők is érző élőlények. Nincs jelentősége, hogy emberrel, vagy állattal történt ilyesmi – mondja egy fiatalember. Aki állattal ezt teszi, egy napon emberrel is megtesz hasonlókat – szögezi le határozottan.