A születés ünnepe a Szent Mihály-bazilikában

„A túlzásba vitt hang- és fényeffektusok felszínessé, üressé, mondanivaló nélkülivé teszik az embert” – emelte ki az éjféli szentmisén tartott szentbeszédében a főpásztor, aki elmondta, az embernek igénye van a megnyugvásra, elcsendesedésre. A szentmisét a főpásztor kispapjai asszisztenciájával mutatta be. Vele együtt koncelebrált Varga István, a szeminárium rektora, Csernai Balázs segédprefektus és Takáts István érseki kancellár.

– A karácsony is ezt kívánja tőlünk, hogy tudjunk egy kicsit csendben maradni. Az egyik karácsonyi mise bevezető éneke így hangzik: „Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk.” A szombati napot záró esti zsolozsmában pedig ezt imádkozzuk: „Bár ha­ra­gusz­tok, többé ne vétkezzetek! Szálljatok magatokba szívből, nyugovóra térve teremtsetek csendet.” Erről szól az egyik jól ismert, német eredetű karácsonyi énekünk is: „Csendes éj, szentséges éj, alszik már minden lény.” A Bibliában is gyakran találunk utalást arra, hogy mennyire fontos a csend – emelte ki az érsek atya.

– Jézus fogantatása és születése, melyet most ünneplünk, a harminc názáreti éve, negyvennapos böjtje, sőt, a halálból való feltámadása is zajmentesen történik. Jézus születése nem volt világszenzáció, Márián és Józsefen, az egyszerű pásztorokon és bölcseken kívül nem is vette tudomásul senki – hangsúlyozta a főpásztor, aki arra is rámutatott, hogy Jézus szerette a csendet nyilvános működése során is, csodáit is csendben, ünneplés nélkül végezte, ahogy az érsek atya fogalmazott: „nem csinált csodát a csodából”.

– Tudnunk kell egyszerűen, természetesen, feltűnésmentesen élni át Isten közelségét, élni Isten nagykorú fiainak életét, a magasságbeli gyermekévé lenni, a templomban, a családban, az iskolában, a munkahelyen, a sportpályán, a közlekedésben és mindenütt. A bennünk lakó Istennek így kell létrehozni egy olyan isteni miliőt, egy másvilági atmoszférát, amely csendben megérintheti azoknak a lelkét is, akik ma még távol járnak az Úrtól.