Vasárnapok a táncházban

Gyerekekből pedig jócskán volt vasárnap délután Veszprémben, a Malomkő utcai közösségi házban. Többségük óvodás, legfeljebb kisiskolás, de a vasárnapi alvást követően szívesen jöttek a szülőkkel. Jönnek nagyobbak is, ők a kezdetekkor még várakozó állásponton vannak, de valószínűleg jobban tudják, mikor jön el az ő idejük, s perdülhetnek táncra a felnőttekkel együtt. Egy éve, hogy a teljesen szabadon, közös érdeklődés, egykori ismeretség alapján szerveződött közösség havonta egy vasárnap délutánt itt tölt. A kezdetekről Réti Ferenc mesél, aki rögtön elhárítja a közösség motorja, a program indítója minősítést, s magyarázatot is ad rá.
 
- Kovács Gábor, az egyébként Hidegkúton élő, de a Jeruzsálemhegyhez kötődő kályhás szervezte meg, hogy találkozzunk családostól, gyerekekkel, zenére, táncra.
A múltról még annyit elmond: amikor a megyei könyvtárban működött a megyei közművelődési intézet, a Komakút táncházba sokan eljártak. A hagyományokhoz, a zenéhez, a tánchoz kötődők, érdeklődők jól érezték magukat együtt. Ám, ahogy telt az idő, családot alapítottak, jöttek a gyerekek, s azok az évek a családról, az életkezdetről szóltak, nem volt idő másra. Az igény a közösségre, a közös élményekre azonban ott munkált bennük, jókor jött hát az ötlet az újbóli találkozásra, az együttes programokra. Hogyan találtak egymásra - kérdem Réti Ferenctől.

 
- Megvoltak a régi ismeretségek, de küldtünk e-mailt a biogazdáknál vásárlóknak, túrázóknak, ha van kedvük, jöjjenek.
Szinte szájhagyomány útján terjedt tovább a kezdeményezés híre, de érkeznek ide mások hívására is. Mint Nemesvámosról Horváth László és családja, akik Dékánné Forgács Zsuzsától hallottak a programról, s most jöttek először. Azt mondják: jó közös vasárnap délutáni elfoglaltságnak ígérkezik ez a gyerekekkel együtt.
Ahogy beszélgetünk, folyamatosan érkeznek az újabb és újabb résztvevők. Mindenki hoz valamit, süteményt, itókát, a felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Ha este lenne, azt mondanánk, batyus bálra készülnek, így vasárnap délután viszont egy jó hangulatú közös programra.

Ennek alaphangját a Kőris zenekar adja meg, Farádi Tamással, Bódis Erikával, Búzás Csaba bőgőssel, dobossal és a többiekkel. A névsor azért nem folytatódik, mert változó a résztvevők köre, sőt volt már olyan is - meséli Réti Ferenc -, amikor tizenketten zenéltek a maguk és a többiek örömére.
Miközben a zenekar készülődik, a terem egyik sarkában Tamás Attiláné Erzsike óvónő és népi játszóház vezető mindenféle érdekességgel csalogatja a gyereket. A legkülönbözőbb természetes anyagokból lehet az ő segítségével csuda dolgokat készíteni. Erzsikének azonban vetélytársa akad Dékánné Forgács Zsuzsa személyében, aki népszokásokról mesél, illetve népi játékokra, táncokra tanítja a gyerekeket.

Zsuzsát, a tánctanárt ismerik sok helyen, Ősiben, Hajmáskéren, Öskün és Dudaron is tart foglalkozásokat. Amint énekhangját meghallják a gyerekek, itt is szívesen csatlakoznak az általa vezetett körtánchoz. Pontosabban játékhoz, hiszen közben a dalnak megfelelően olykor a földre ülnek, máskor egyéb mókás feladatokat teljesítenek.

Közben lassan telt ház lesz, a terem minden sarka foglalt. Amint a gyerekek tánca, játéka befejeződik, a felnőtteké lesz a terep. A zene is megszólal, hogy két-három órán át idézze a régmúltat, a hagyományokat, talpalávalót szolgáltasson a táncos kedvűeknek itt, a Malomkő táncházban.