Ha Szeged, akkor Rézi néni féle halászlé

Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Ciggedin néven a só-hajózással kapcsolatban. A Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Nevét a sziget szó ősi formájából nyerte.

Már Szent István király felismerte a só-üzlet jelentőségét, a Maroson leúsztatott só elosztására legalkalmasabb hely Szeged volt. Az 1260–80 között épült királyi kővár is a só-szállító utat védte. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét. A város a 19. század végén a semmiből épült újjá, mert 1879. március 12-re virradó éjszaka a Tisza elöntötte a várost, az 5723 házból 265 maradt épen, 165-en az életüket veszítették. Ferenc József március 17-i látogatásakor azt ígérte, Szeged szebb lesz, mint volt. Így lett.

A Dóm előtt áll a Dömötör-torony, alapfalai 11. századiak, az ajtó béllete feletti Kőbárány a legrégebbi szegedi szobrászati emlék. Az árvíz után a városlakók fogadalmat tettek egy nagyszabású templom megépítésre. Schulek Frigyes terveit Foerk Ernő módosította. A Dómot 1930. október 24-én szentelték fel, az ország negyedik legnagyobb temploma, benne alföldi szűrbe, szegedi papucsba öltöztetett Madonna és Fadrusz János Krisztus a keresztfán szobra, mely elnyerte a párizsi világkiállítás fődíját.

A Dóm előtt 1931-ben rendezték az első szabadtéri játékot. Az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnok több mint száz szobra emlékeztet a magyar történelem, a tudomány, a művészet kimagasló egyéniségeire. Az Új zsinagóga 1903-ban épült, üvegablakai Roth Manó műhelyében készültek. Szent-Györgyi Albert biokémikus emlékét az Orvostudományi Kar Dékáni Hivatalában berendezett emlékszoba őrzi. A magyaros szecessziós Reök-palota meghatározó motívuma a víz, vízililiomokkal, a vízinövények kavargását idéző erkélyrácsokkal.

A víztorony ipartörténeti különlegesség, az ország első vasbetonból készült víztornya. A füvészkerti séta felüdülést nyújt. Üvegházában megcsodálhatjuk a több mint hét méter magasra megnövő trópusi fákat, páfrányokat, a fákon élő színes orchideákat, broméliákat, a mintegy háromszázféle kaktuszt, a trópusi esőerdőt idéző lepkeházban a szabadon repkedő pillangókat, taván Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állományát.

Szegedi különlegesség a kopogós sarkú „szögedi” papucs, mely évszázadokon át a népviselet része volt. A halbicska a Sziráky család nevéhez fűződik, a városra leginkább jellemző étel alakját idézi, melyet Mikszáth és Móricz is említenek írásaikban. Bekerült a legnevezetesebb magyar kézműipari remekek közé, a párizsi és a brüsszeli világkiállításon különdíjat kapott. Szegeden meg kell kóstolni a halászlét, mely legalább négyféle folyami hal felhasználásával készül. Receptje 1876-ban jelent meg először nyomtatásban Szegeden Zsalasovitsné Dolecskó Terézia, Rézi néni szakácskönyvében.