Labirintus a föld alatt

Tokaj-Hegyalját mint kultúrtájat az UNESCO 2002-ben vette fel a világörökségi listára. Amikor a történelmi borvidéket emlegetjük, akkor a 28 településből előbb Tokaj városa, majd Tarcal, Tállya, Tolcsva és Mád jut még az eszünkbe. Pedig a borvidék része a hangulatos Hercegkút is két pincesorával.

A község története a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni időkre nyúlik vissza. Trautson herceg az elnéptelenedett vidékre német telepeseket hozatott a munkáskezek pótlására. A letelepedésük 1748-49-ben történt, a szorgos svábok fokozatosan mind nagyobb termőterületet hódítottak el az erdőségekből. A telepesek a szőlőművelésben és borkezelésben elsajátították mindazt, ami Tokaj-Hegyalját jellemzi, vincellérként a legkeresettebbek voltak a környéken. A falu két végén lévő Kőporosi és Gombos-hegyi pincesoron, a népi építészet remekeiben érlelték és tárolták már a 18. század végétől a finom borokat. 1904-ben a Trautsondorf, Trauczonfalva nevet magyarították a hercegre emlékeztetőül és a határában lévő Pogánykút alapján Hercegkútra. Száz éve lett a község a tokaj-hegyaljai zárt borvidék tagja.

A hegyoldalakba vájt többemeletes pincelabirintust méltán emlegetik föld alatti mennyországként. Csaknem kétszáz pince sorakozik kalárisként Hercegkút két oldalán. A kőből készült építmények négy sorban állnak egymás alatt, s messziről felismerhető a jellegzetes háromszög alakú bejáratuk. Tíz-negyven méter mélyre nyúlnak be a domboldalakba, nem ritkák a két- vagy háromágú pincék sem. Boraikra méltán büszkék a helyi gazdák, szívesen látják az idegeneket is. Szerencsés esetben megvendégelnek valamilyen helyi sváb ételspecialitással, de a vásárlást megelőző borkóstolásért sem szokás ott pénzt kérni. Ha nehéz a döntés, szívesen töltenek még a folyékony aranyból. Mindenütt hungarikummal teli fahordók sorakoznak: furmint, hárslevelű, sárgamuskotály, szamorodni és aszú. Poharazgatás közben megtudhatunk néhány apró titkot az aszúkészítésről.

A tokaj-hegyaljai borvidéknek egyedülállóak az adottságai. Első helyen kell szólni a különleges vulkanikus altalajról, a napsütötte déli lejtőkről, valamint a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklímáról, amely kedvez a nemes penész kialakulásának és az aszúsodásnak. A sziklákba vájt pincék egész évben állandó, 12 Celsius-fok körüli hőmérsékletükkel és magas, 96 százalék körüli páratartalmukkal ideálisak a borok érlelésére.

Most ez a több évszázados szőlő- és borkultúra került veszélybe a tokaji borvidék egyik falujában. A folyamatos esőzések miatt a kétszáz hercegkúti pince mindegyike beázott, húsz már beszakadt. Állami és nemzetközi segítséget kérnek a gazdák, ugyanis az emeletes pincesorok a falu legfontosabb idegenforgalmi értékei, megmentésük viszont az egész országnak fontos. A híradások szerint a világörökség részét képező pincékből százat aládúcolással vagy fóliázással sikerült ideiglenesen megmenteni, de ezek is bármikor beomolhatnak.