Templomcsodák Franciaországban - Amiens, Rouen és Arras lenyűgözi az utazókat

A párizsi autózáshoz sem bátorságom, sem kedvem nem volt, így az ország északi, északnyugati részét választottam a felfedezéshez.

Az autópályáról Verdunnél fordultam le. Az első hoszszabb megállást Robespierre szülővárosában, Arras-ban terveztem, ahol a flamand stílusban épült főteret, pontosabban főtereket akartam megnézni. Minden úgy volt, ahogy az útikönyvek leírták. A Nagy tér körül szinte teljesen egyformán sorakozott 155 darab kétemeletes épület, ívelt tűzfalaik mögött egy tetőtéri szinttel kiegészített épület. Egyedül a legöregebb – valamikor Mátyás idejében készült – ütött el a másik 154-től a lépcsős díszítésű homlokzatával. A házak alatt árkádsor futott végig a tér körül. A hol szögletes, hol kerek oszlopok között boltok, kávézók, vendéglők működnek. Kicsit elrontotta az összképet a főtérre települt vidámpark látványa és zaja.

Szerencsére kárpótolt érte a Nagy tértől alig száz méterre nyíló Hősök tere. Igaz, itt jóval kevesebb ház van, de azokat szinte megkoronázza a városháza flamand gótikus stílusban emelt épülete, amelyből egy 75 méter magas torony tör az ég felé, a csúcsán egy csillogó aranyoroszlánnal.

A városháza földszintjén éppen az első világháborúban a környéken zajló harcokról volt kiállítás. Maga az épület is sokat mesélhetett volna a harcokról, mert a német tüzérség majdnem teljesen szétlőtte és a tornyot is ledöntötte. Amit ma látunk, gyakorlatilag egy kiváló másolat.

A következő megállóhelyem az Arras-tól hatvan kilométerre délnyugatra lévő Amiens volt. A Some folyó mellé épült városban és környékén is hatalmas harcok zajlottak a két világháború alatt. A település jelentős része el is pusztult, de a tüzérségi támadásokból, bombázásokból szerencsére kihagyták a Notre Dame katedrálist, a gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb emlékét. Ha csak a méretére gondolunk is jogos a jelző, hisz 145 méteres hosszúságával, a kereszthajó szerinti 70 méteres szélességével és a főhajó 42,5 méteres belső magasságával a legnagyobb Franciaországban.

 Az építését 1218-ban kezdték és alig 200 év alatt be is fejezték. Igaz, egy tűzvész miatt száz évvel később az egyik tornyot pótolni kellett.

Az ember csak tátott szájjal bámul a hatalmas belső térben sétálva. A óriási méret rendkívül gazdag díszítéssel párosul. A nyugati homlokzat 13 méter átmérőjű rózsaablaka alatti "királyok galériáját" 22 nagyméretű szobor díszíti. A három bejárati kapunál napok kellenének ahhoz, hogy a több ezer kisebb-nagyobb szobrot – ahogy nevezik, a kőbe faragott Bibliát – végignézze az ember. A restauráláskor több mint négyezer önálló díszítő alakot számoltak össze a templom külső részén és belső tereiben.

Amiens-ben persze más látnivalók is vannak, például az észak kis Velencéjeként is emlegetett Saint-Leu negyed vagy a haláláig itt élt Jules Verne emlékei. Most maradjunk mégis a különleges gótikus templomoknál, amelyek közül egy másikat újabb hatvan kilométerrel tovább haladva, Rouenben, Jeanne d´Arc máglyahalálának helyszínén láthattam.

Ha fotóról nem is, a város egyik híres szülöttjének, Monet-nek impresszionista festményéről biztosan mindenkinek beugrik a rendkívül gazdagon díszített gótikus Notre Dame katedrális képe, amit a 12. század közepétől alig száz év alatt építettek fel. Ez csak egyike a város különleges gótikus templomainak. A 151 méter magas főtornyával azonban kiemelkedik nemcsak az itteniek, hanem minden francia templom közül is. A háborúk ebben is hatalmas károkat okoztak, a pusztítás nyomai a tornyon és a templom belsejében kiállított eredeti szobrokon még ma is láthatók.

Rouen ősi belvárosának gerendás faházai között sétálva egy a középkorban játszódó film díszletei között érzi magát az ember. A nyüzsgés hatalmas, de nem érezni, hogy közel félmillióan laknak a településen. Ottjártamkor az egyik templom gyönyörű parkjában éppen fiatalok piknikeztek, gitároztak, a templom oldalában kialakított pályán idősek játszották a franciák népi játékát, a petanqe-t, és persze mindenütt kávéházak, még a katedrális főbejárata előtti teret is birtokba vették az egy-egy ital mellett beszélgető emberek.