Nyolcvanon túl is optimista és aktív a badacsonytomaji Kozári Ferencné

Az elmúlt évre visszatekintve gyakran sopánkodunk, még akkor is, ha fiatalok vagyunk, egészségesek és győzzük szusszal a munkát a munkahelyen, amely a nehézségek ellenére megmaradt. A badacsonytomaji Kozári Ferencné betöltötte 80. életévét, egész nyáron szállóvendégeket fogadott a házában, ahogy teszi azt immár ötven éve. Sok nehézséget megélt, mégsem panaszkodik, hanem bizakodva tekint a jövőbe. Sokan példát vehetnének az optimizmusáról.

Anikó néni háza szinte a vízparton áll, meredek domb­oldalon, ahol a porta nagy részét ő gondozza még. Nem beszélve a ház száz négyzetméteres felső szintjéről, amelyet egyedül tart rendben, tisztán, pedánsan. Az alsó szinten lakik, de tőle ugyanolyan gyönyörű a panoráma a Balatonra, mint fentről. Akárki érkezik hozzá, mindenkinek eláll a lélegzete a látványtól.

– Káptalantótiban születtem, 1960-ban költöztünk ide a szüleimmel, akik pedagógusok voltak. Óvónő lettem, de 45 éves koromban egy betegség miatt leszázalékoltak, akkortól nem dolgoztam – elevenítette fel Anikó néni, aki valójában mégis egész életében aktívan tevékenykedett. Hiszen több mint ötven éve kiadja a felső szintet, tavasztól őszig vannak vendégei, akikkel mindig hamar megtalálja a közös nevezőt. Jó kapcsolatot ápolt minden családdal, sokan visszajártak hozzájuk, sőt voltak olyanok is, akiket meglátogattak a férjével külföldön. Azonban már tizenkét éve özvegyen él, szerencsére lánya és annak családja a közelben lakik, naponta találkoznak, számíthat rájuk. Persze, amit csak tud, megold maga is, vallja, hogy nem szeret más terhére lenni. Csak a meredek domb­oldal fűnyírásához kér segítséget, és a papírmunkákhoz, a számítógépes teendőkhöz.

– Amikor elkezdtük a szobakiadást, akkor még többnyire németek érkeztek ide egész nyáron. Továbbá már áprilistól jöttek cseh biciklisek, aztán a kirándulók ősszel. Az akkori Jugoszláviából még egy miniszter is itt pihent a családjával. Már akkor is voltak magyar vendégek, mostanra pedig ők vannak többen. A Kisfaludy program segítségével ősszel kicseréltük a nyílászárókat, új burkolatot kapott a terasz, jól jött a pályázati támogatás – mondta Kozári Ferencné.

Még mindig vannak visszatérő vendégei, ugyanakkor a nála megszállók többsége ma már fiatalabb. Lazák, vidámak, közvetlenek, de becsületesek. Sosem volt gondja a vendégekkel, nem emeltek el és nem tettek tönkre semmit. Szeretik a helyet, a balatoni panorámát, a strand közelségét. Mosolygós, kedves vendéglátójuk gyümölcstállal várja őket, no meg egy pohár borral a családi szőlőből. Érti a külföldieket is, bár válaszolni nehezebben tud. De meghívja őket vacsorára és kóstolót kínál, ha süteményt süt. Sokan elcsodálkoznak, hogy egy személyben ő a tulajdonos és a takarítónő, de Anikó néni csak mosolyog ezen, számára ez természetes. A vendégek pedig, amint kigyönyörködték magukat a Balaton látványában, első dolguknak érzik, hogy felmenjenek a hegyre. Aztán ellátogatnak Hévízre, Keszthelyre, Sümegre, Tapolcára. Örömmel fogadják a házinéni kirándulási tippjeit, a térképen való eligazítást.

– Nálam 2020-ban is sok vendég volt, főként nyáron. A tavasz egyébként mindig változó, bizonytalan, de a főszezonban végig tele volt a ház. Inkább magyarok érkeztek, és jöttek cseh, szlovák, szlovén vendégek – mondta Anikó néni, miközben mutatta a felújított apartmant. A tágas, ízlésesen berendezett szobákat, a panorámás étkezőt, a nagy teraszt és a konyhát, amelynek dísze a kisuvickolt rézedények sora. A szemet gyönyörködtető gyűjteményt és a küszöböket is ő fényesíti, mert szerinte nem ülhet egész nap az ember a székben. Ha pihen, akkor kézimunkázik, hímzései és gobelinjei szintén a lakás díszei. Csak a kézimunkához és az olvasáshoz kell neki szemüveg. A televízióért nem rajong, legfeljebb a gasztronómiai műsorokért kapcsolja be, vagy a magyar nótákért.

– Persze, tartok a koronavírustól, de nem pánikolok. Ha nagyon muszáj, csak akkor mozdulok ki, betartva a szabályokat. Még a szomszéd asszonyokkal is legfeljebb a kertben állva beszélgetünk. Vigyázok magamra, nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt. Néhány éve még lejártam a Balatonra úszni a barátnőimmel vagy a lányommal, unokámmal, akik nagyon vigyáznak rám. Szomorú, hogy a férjem már nem lehet velünk, de meg kellett tanulnunk annak örülni, azt megbecsülni, ami van – hangsúlyozta Anikó néni, aki búcsúzóul megkért, hogy jöjjek el nyáron is, amikor gyönyörű a kert, tele van virággal, kizöldül és még a mostaninál is szebb a Balaton látványa a teraszról.