Rejtelmeket, csodákat láttat a zirci fotós

Naponta készít fotókat Kaufmann Ferenc, saját és mások örömére. Rácsodálkozik a tájra, a növényekre, állatokra. Lát – különleges közelítéssel – és láttat. Az arborétumot átszelő Cuha patak lépcsőin – ismerősétől átvett szóhasználattal, a „Cuhagarán” – hófehér ruhába öltözött táncoló jégtündéreket, a „söröstó” jégpáncélja rianását, a falatozó csízet, őzet és mókust, a ködös napfelkeltét a zirci medence felett, a napfényfürdőben ragyogó ciszterci apátságot, a vadregényes bakonyi szurdokok buja növényzetét, vízfolyásait, a Bakony szakrális ékkövét, a bakonybéli Szent-kutat.

Hat éve él e hobbijának. Azt gondolta, népszerűsíteni kellene lakóhelyét és a vadregényes, máig titkokat sugalló Bakonyt. Létezett pár közösségi oldal, ezeknek semmitmondó, nem frissülő információival elégedetlen volt, ezért létrehozott egy újat, Zirc és a Bakony mottóval. Munkája kapcsán a Dunántúl távolabbi tájain is nap, mint nap megfordult, nejével és a rokonokkal is sokat kirándul. Fotói festői szépségűek, varázslatosak, egyéni látásmódja teszi különlegessé azokat.

– Vannak kedvenc témáim, elsősorban a természet – odavagyok a szurdokokért –, az állatvilág, a várak, a sínek, a Bakony, Csesznek, Bakonybél, a Római-fürdő, a Gaja-, a Gerence-, a Cuha patak és természetesen Zirc. A legnagyobb szerelem a zirci arborétum, az év háromszázhatvanöt napjából háromszáz napon biztosan ott vagyok, bejárom minden zegét-zugát, újra és újra rácsodálkozom rejtelmeire, szépségeire. Több tízezer fotóm van. Ma már mindenki fotózik, telefonnal is lehet jó képeket készíteni, meg ez is olyan, mint a foci – látszólag –, mindenki ért hozzá. Számomra öröm, ha el tudok kapni egy-egy jó pillanatot – mondja.

Közösségi oldalán közel tizenötezer követője van. Kedves helyeit rendszeresen felkeresi, az év minden szakában. A kirándulás nála nem a rohanásról szól. Mostanában más szemmel nézelődik, sokat fejlődött, észreveszi azokat a rejtelmeket, szépségeket, melyek mellett korábban észrevétlenül elment. Minden évszakban talál szépséget.

– Mindig gyönyörű az arborétum, mikor minden zöld, csodás a virágok sokasága, reggel és este szeretek menni ilyenkor, meg rácsodálkozni, amint kezdenek előbújni, mozogni a madarak, a mókusok. Ősszel a színek varázsa a vonzó, de a legszebb számomra a tél, a tó ezernyi titka, a jég varázsa, a téli állatvilág, a vadkacsák, a park kapitánya, a szürke gém, a Cuha jégbe fagyott kis vízesése, rajta a növényekkel olyan, mintha tündérek táncolnának. Amikor kiszárad a patak, belemegyek a medrébe, egészen mást látok, mikor hömpölyög, vagy éppen csak csordogál a víz benne. Ezernyi titok és csoda. Ez a park a nyugalom szigete számomra, a csend, a madárfütty mindennél többet ér – meséli élményeit a fotós.

Kaufmann Ferenc mindig közösségi ember volt. A 70-es években zenélt a Hétalvók zenekarban, majd a 80-as években a Medident együttesben – köré klubot is alapított társaival –, majd a pinceklubban elindította a városi dart mozgalmat, megalapította és 25 évig irányította a Wings Dart Clubot, ahol generációk sokasága szerzett hazai és nemzetközi sikereket. A közösségi oldalon játékokat bonyolít, három alkalommal naptárt adott ki fotóiból. Képei sugallják, hogy szeret játszani a formákkal, a színekkel, kedveli a fotógömböt, mely által különleges szemszögből ragadja és mutatja meg a pillanatokat.

Azt tartja, sokan készítenek jó képeket. Úgy véli, ezer felvételéből tíz az igazán megfelelő, de a többit is megőrzi, sajnálja kitörölni. Most éppen a fotók rendszerezésénél tart. Elmondása szerint rengeteg „kincs” került elő. Kiállítása háromszor volt már lakóhelyén, a könyvtárban, de a járvány miatt csupán virtuális bemutatója lehetett a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban, valamint Veszprémben, a Pannon Egyetemen.