Nardai Anita vallja, a pékszakma az állandó kísérletezésről és megújulásról szól

Az egyesület tagjai kutatják a pékszakma történetét, segítik az ezt a mesterséget tanulók oktatását. Komáromban, a Monostori erődben látható a kiállításuk, melyen egykori pékkellékeket, könyveket állítottak ki. Már csak leírásokból tudjuk, hogy 200-300 éve milyen kenyeret ettek, de az elmúlt évszázadról sok minden fennmaradt.

- A mai középkorúaknak még vannak emlékeik arról, hogy nagyanyjuk otthon maga dagasztotta a kenyeret, várt, amíg a vízből és lisztből elkészül a kovász, és eléri azt az állapotot, amelyből a kemencében finom kenyeret süthet – mondta Anita. – A falusi háziasszonynak a kenyérsütéshez is kellett értenie. A saját szüleitől leste el a módszert, és amire felnőtt, már ő csinálta a munkát. Hajdanán tudták, mi kerül az asztalra. A búzát maguk termesz­tették, vitték a malomba megőröltetni, majd felhasználták a lisztet.

Mint mondta, a társadalom változása, a nők munkába állása, a városiasodás következtében már nem volt se idő, a társasházakban pedig lehetőség sem a kenyérsütésre. Mivel a kenyeret nem nélkülözhették, létrejöttek a kenyérgyárak, ahol nagy mennyiségben, mindenki számára elérhető áron készült a kenyér, a zsemle, a kifli. Nagyüzemi termeléssel csak néhány fajta terméket lehetett készíteni nagy mennyiségben. A kenyér minősége jó volt, napokig elállt, nem morzsálódott szét szeleteléskor. Kezdetben fehér kenyeret készítettek, majd jött a burgonyás kenyér, később a félbarna. Ma sokan az egyedit, a kézművest keresik. Ezt nagyüzemi módon nem lehet előállítani. Már a falvakban is nyílnak kisebb pékségek, ahol néhány dolgozóval többnyire a helyiek igényeit elégítik ki.

Nardai Anita szívesen kérdezi az idősebbeket, hogy évtizedekkel ezelőtt mik voltak a hétköznapi és ünnepi szokások. Ma már tudja, hogy karácsony előtt nem bejgliből, hanem kalácsból kell sokat készíteniük. A vásárlók egészségi állapota is kihat a terméklistára: sok a valamilyen összetevőre allergiás, illetve a cukorbeteg ember. A rendfő elmesélte, egyszer egy születésnapra egy ételallergiás ünnepeltnek rendeltek tőle tortát. Kevés összetevőből kellett ízletes és szép tortát sütni. Végül az ünnepelt elégedett volt, de elmondta, rövid idő alatt szárazzá vált a torta. Így derült ki, hogy bátrabban kell vizezni a tésztát.

Anita a Naplónak nyilatkozva megjegyezte, a felgyorsult világ a falvakba is begyűrűzött. Hol van már az, amikor a család minden tagja együtt reggelizett munkába és iskolába indulás előtt? Manapság beugranak a boltba, vesznek aprósüteményt, szendvicset, és az autóban vagy a buszon elfogyasztják, amíg elérnek a célhoz. Régebben két- vagy akár háromkilós kenyeret is megvettek az emberek, hogy ritkábban kelljen sorban állni a boltban. Ezzel szemben ma inkább az a jellemző, hogy naponta megveszik azt a mennyiséget, amelyet másnap reggelig elfogyasztanak. Az 500 vagy 250 grammos kenyér keresettebb.

A magyarpolányi pékség tulajdonosa kiemelte: a pékszakma az állandó kísérletezésről, megújulásról szól. Anita és pékjei most az ország Szent István-napi kenyerének elkészítésén dolgoznak. Ezt az országban csak kevés helyen készítik el, ugyanis ehhez a Magyar Pékszövetség tagjának kell lenni, valamint szerződni kell a titkos receptre.

Nardai Anitáék Kislődön is elkezdték kutatni a hagyományokat: kíváncsiak rá, hogy milyen péksüteményeket, kenyereket fogyasztottak arrafelé. A múltból nagyon sokat lehet tanulni, és az akkor bevált recepteket ma is lehet használni, véli.

Anita nagy örömmel idézi fel azt a pillanatot, amikor egy hölgy azt mondta a kenyerükre: éppen olyan, mint amilyet kislány korában a nagymamánál evett.

A mindennapi kenyerünk sütői és árusítói akár életünk megmentői is lehetnek. Magyarpolányban történt, hogy egy egyedül élő idős ember minden hét keddjén és csütörtökén betért kalácsért a boltba. Egyszer aztán nem érkezett meg kedden, majd csütörtökön sem. Anita felhívta az önkormányzatot, hogy nézzenek be hozzá, nincs-e valami baj. Azon nyomban felkeresték a bácsit, aki szerencsére jól volt, csak olyan ebédet vittek neki, amelyikhez nem kért kalácsot. Ezután megbeszélték vele, hogy ha nem vásárol, akkor is nézzen be a boltba, hogy lássák, jól van és egészséges.