Jézus Krisztus ad reményt - Udvardy Györggyel az ünnep kapcsán beszélgettünk

- Az adventi időszakban hogyan készülünk karácsonyra?

- Advent a karácsonyra felkészítő időszak, amikor kiemelten figyelünk arra, hogy Isten hogyan tölti be ígéretét saját életünkben. Ebben segítenek bennünket az ószövetségi olvasmányok és a Biblia más szakaszai. A keresztény vallási hagyományban pedig kialakultak olyan szokások, amelyek ezt a készülődést a hétköznapi életben is kézzelfoghatóvá teszik. Gondolhatunk a hajnali misékre-roratékra, a több személyes imádságra, a szentgyónásra vagy éppen a betlehemezésre, a pásztorjátékokra, illetve arra, amikor a családok összejönnek, hogy közösen imádkozzanak.

- A Szentcsalád-járásnak falun él a hagyománya.

- Igen, de a városokban is. Például olyan plébániaközösségekben, ahol csoportok összejönnek imádkozni. Adventhez azonban nem csak a rendszeresebb imaélet kapcsolódik, hanem a jó cselekedetek fokozottabb gyakorlása is. Egyrészt azért, hogy lelkünket felkészítsük az ünnepre, másrészt azért, hogy a szegényeket segítsük. Az idei esztendőben ez sajátos szemponttal is gazdagodik, hiszen a szomszédunkban, Ukrajnában egy szörnyű háború dúl, ezért nem feledkezhetünk meg a rászorulókról. Hónapok óta tartanak a gyűjtések, a karitászcsoportok az ukrán menekültek számára vitték, viszik az adományokat. Ezeket a gyűjtéseket továbbra is folytatjuk, a részvételre személyesen és közösségi szinten is van lehetőség. Karácsonykor még inkább a környezetünkben élő szegényekre, bajba jutottakra irányítjuk a figyelmünket.

- Sokakban felmerül a kérdés, lehet-e, kell-e, szabad-e ünnepelni ilyen helyzetben?

- Lehet és kell is. Az ünnep olyan, amilyenné tesszük, de mindig erősíteni akar bennünket, hogy a hétköznapokban tudjunk jól szolgálni. Ha a körülményekre tekintünk, nagyon sokszor eltűnik szemünk elől a cél. Miért is ünneplünk? Mi ennek az oka? Jézus Krisztus születése, afölött való örömünk, hogy Isten tökéletesen ismer bennünket, az életünket, korlátainkat, és a félelmeinket is. Az Ő Fia belép a mi világunkba. Megtestesül, emberré lesz. Ez azt üzeni számunkra, hogy Isten számára fontosak vagyunk. A mindennapi életünk is fontos. Ez két irányból is meghatározó. Egyrészről önmagunkra nézve, fontos az életem, a küzdelmem, az erőfeszítésem, az igazságkeresésem. Másrészt ugyanúgy fontos annak az embernek az élete, aki bármilyen szempontból szükséget szenved.

- Hogyan mutatkozik meg Isten gondviselése, gondoskodása?

- Általunk is. Úgy, hogy figyelünk egymásra, időt adunk egymásnak, megosztjuk javainkat. A háborús hangulat, az energiaválság sok mindenben megváltoztatja gondolkodásunkat. Például nálunk itt, a hivatalban péntekenként nincs jelenléti munka, csak online, éppen az energiatakarékosság miatt. De a szükség nemcsak a spórolásban ad ötletet, hanem abban is, hogyan tudunk jobban szeretni. Gondoljunk csak arra, hogy Jézusnak milyen eszköze volt? Egy istállóban született. Olyan körülményeket kellett megtapasztalnia, mint a hajléktalanoknak, vagy éppen a menekülteknek, akiknek nincs otthonuk. Úgy tűnhetett, semmi esélye sincs. Sem az életre, sem arra, hogy a küldetését véghez vigye. Mégis betöltötte hivatását. Ez arra bátorít bennünket, hogy ne csüggedjünk el, ne csupán a körülmények határozzák meg a gondolkodásunkat, hanem annak tudata, hogy Isten számára fontosak vagyunk, és valamennyiünknek személyes küldetése van.

- Azt mondja, ne csüggedjünk, pedig sokaknak számos oka lenne a szomorúságra. Többen gyászolnak, mások munkájukat vesztették el vagy félnek a létbizonytalanságtól.

- És sorolhatnánk még a közelmúlt terheit, akár a Covid utáni félelmeket, a bizonytalanságot, elmagányosodást, és ahogy mondja, például a munkahelyek megszűnését vagy az attól való rettegést is. Ilyen létbizonytalanságban nagyon kell kapaszkodni a reménybe. Valódi reményt pedig egyedül a megszülető Jézus Krisztus ad, aki egy csendes, eldugott kis helyen, észrevétlenül születik meg. Ez azt is jelenti, hogy a kis eldugott helyen élő ember élete is fontos Isten számára. Ismerjük, ki ő, ezért a mindennapjainkban, meg kell felelnünk Jézus tanításának. Karácsonynak ez is üzenete. Az, hogy olyanokká legyünk, mint Jézus, hiszen nincs más útja a boldogságnak.

- Karácsony üzenete, örömhíre eljut mindenkihez?

- Jézus megtestesülése, megváltó műve egyetemes, minden ember számára, akár hívő, akár nem, akár tud róla, akár nem. Természetes, hogy aki tud róla, aki kapcsolatba kerül Jézus Krisztus személyével, annak ez a remény reális, valós, éppen ezért a legértékesebb jó cselekedet, amikor egy ismerősünknek, barátunknak beszélünk Jézusról, örömünk, reményünk okáról, hogy neki is legyen reménye. Persze nemcsak karácsonykor, hanem minden egyes adandó alkalommal feladatunk hasonlóképpen cselekedni. 

- Készül az igehirdetésekre?

- Készülök. Nekünk, papoknak az a dolgunk, hogy felkészüljünk arra, hogy mások ünnepét szolgáljuk. Készítsük elő azt, hogy az ige asztaláról az ünnepen legyen mit elvenni a híveknek, legyen mit ajándékba adni. Az ünnep tartalma, a Biblia üzenete nem változik, de mi emberek, a mi helyzetünk évről évre változik. Ezeket egymáshoz viszonyítva tudjuk megfogalmazni, így áll össze karácsony üzenete.

- Érsek atyának miként telik az ünnepe?

- Szolgálattal telik, itt, Veszprémben, és a főegyházmegyében, más plébániákon. Szenteste az éjféli misét a Szent Margit templomban tartjuk. Az ünnepek után is Veszprémben maradok. Ilyenkor szeretek elcsendesedni, olvasni, illetve túrázni. Remélem, hogy a Mecsek után most a Bakonyt is lesz alkalmam felfedezni.