A polányi pulipár kalandjai: Repkedő szerzetek és pásztor ősök nyomában a Csobáncon (fotók)

,,Kedves túrakedvelő négy- és kétlábúak! Ismét elégedetten pihizünk a gazdik lábánál így vasárnap estefelé. Ennek oka egyszerű: a mostani hétvége is szapora lábmunkát hozott számunkra. Pontosan hét nappal ezelőtt a Balaton vizét csodáltuk közelről, éreztük az illatát, Vacak barátom még a víz hőmérsékletét is ellenőrizte egy kis úszással. Most úgy alakult, hogy kicsit feljebb merészkedtünk, egészen a 376 méter magas Csobánc váráig. Miután Gyulakeszi felől elértük a hegy aljánál található várparkolót, rögvest kiugrottunk túrajárművünkből, tudtuk: szuper kirándulás vár ránk...

Már lentről láttuk a magasban köröző siklóernyőket. Engem teljesen lenyűgöztek. Siettem is fel hozzájuk. Mit nekem 1,8 kilométeres út, 240 méteres emelkedő, köves, sziklás, néhol meglehetősen szűk ösvény! Mihamarabb szerettem volna a közelükben lenni. Volt olyan útszakasz, ahol égnek álló, felfelé szegett fejjel lépkedtem a gazdik mellett. Le nem vettem a szememet a fura, fölöttünk repkedő szerzetekről. A gazdiktól megtudtuk, hogy a Balaton környéki tanúhegyek közül ez az egyetlen, ahol engedélyezett a siklóernyős repülés.

Meglepő és örömteli találkozás részesei lehettünk még a hegy alján, nem sokkal indulásunk után. Megismerkedtünk Csipettel, aki szintén a pulinemzetség tagja, csak fazonban a rövid szőrt részesíti előnyben. Hát, nem is gyűjt be vele annyi talaj menti száradékot a hasitasijába, mint mi. Ő Diszelből érkezett a hegyre. Rövid közös séta után elbúcsúztunk egymástól, s mi a Rossztemplom romjai felé vettük az irányt. Onnan már egy röpke szusszanós tájnézést követően fent voltunk a vár romjainál. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Megcsodálhattuk az Örsi-hegyet, a Gulácsot, a Badacsonyt.

A számunkra leginkább tetsző kilátás a szigligeti várhegyre és a Szent György-hegyre nyílt, ezért ezeket fotón is megörökíttettük a gazdikkal. A Csobánc hegy magyar eredetű elnevezése a füves tetőn birkát legeltető pásztorokra, csobánokra utalhat. S mivel mi, ősi terelőkutyák lévén, a pásztorok elmaradhatatlan segítői vagyunk, bizony azt valljuk, erre a helyre minden pulinak életében egyszer el kell zarándokolnia. De ha máshova terelik a gazdikat, az biza ugyanúgy megfelel. Szeretettel kívánunk dolgos hetet! Pite, Vacak" – írta a polányi cukiságok, a pulipár nevében gazdijuk, magyarpolányi olvasónk, Dávid Barbara.