Nosztalgia-találkozó az egykori zirci „Postás”-ban

Az ötletgazda főszervező Kukoda Elekné köszöntötte a résztvevőket, külön tisztelettel a volt üdülővezetőt, Kacsala Istvánt és feleségét. – Volt főnökünk 1970-1997-ig volt az üdülő vezetője, munkáját minden évben kiváló minősítéssel teljesítette. Családias légkört teremtett, melynek legfőbb bizonyítéka, hogy ma ilyen szép számmal összegyűltünk, mondta. Müller Anikó az 1934. július 3-án felavatott Postás Erdei Ház történetét ismertette, egykori újságcikkekből idézett.

„A Pintér-hegyi erdőben épült ízléses, méreteiben imponáló erdei ház külső képével is pompásan illeszkedik bele a Bakony romantikus környezetébe. Nádteteje és búbos kemencéi mintha a rég letűnt bakonyi betyárvilág itt felejtett emlékei volnának, mintha egy stilizált bakonyi csárda emelkedett volna ki a múlt ködéből, amelyből azonban nem a félelmetes betyárok fékeveszett kurjongatása rémítgeti az embereket, hanem hívogató vendégszerető melegség árad”, írta egykor egy helyi tudósító.

Az épületet Fabinyi Emil budapesti műépítész tervezte, Holitscher Károly térségi országgyűlési képviselő, Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter és báró Szalay Gábor, a posta vezérigazgatója támogatta, a Magyar Királyi Postaszemélyzet Jóléti Alapja anyagi erejéből épült fel. A gyönyörű fekvésű telket a ciszterci apátság biztosította, ezen kívül nagy mennyiségű épületfát, kőanyagot adott. Az ünnepélyes avatáson dr. Werner Adolf apát megáldotta a házat.

Az építés helyi mestereknek köszönhető, ők Kasper Kálmán, Kasper József, Hack János, Kasper János, Szemmelveisz Sándor, Volf János, Klein József, Wolf János, Szemmelveisz János, Holly Emil. Kacsala István meghatódva köszöntötte régi munkatársait, majd mécsesek lángja mellett emlékeztek elhunyt kollégáikra. A hangulatos nosztalgiadélutánon felelevenítették egykori élményeiket.

A Zirc és Vidéke így írt a 30-as években a Postás Erdei Házról: „A Bakony szeretettel várja vendégeit árnyékos erdejével, üdítő levegőjével, napsugarával, midőn pedig hófehér takaró borul a Bakony lejtőire, a nádfedeles, búbos kemencés erdei házban a bakonyi nép meleg szeretete árad majd feléjük.”, Kukoda Elekné pedig a kollektívát jellemző vendégszeretet légkörét idézte gondolata zárásaként, majd vacsora után a régi emlékeket idézték. A találkozó hangulatát fokozta Kiss Szabó Zoltánné által szolgáltatott muzsika.