Katonai sírokat újítottak fel a pápai Alsóvárosi temetőben

A teljes körű rekonstrukción átesett katonai parcella átadása alkalmából tartott megemlékezésen Áldozó Tamás, Pápa polgármestere elmondta: az önkormányzat pályázatát pozitív elbírálásban részesítette a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, így megújulhatott 170 fejfa és a Jókai Kör által állított emlékkereszt, illetve annak kerítése a temető első világháborús parcelláján.

A hadisír-rekonstrukciós munkálatokra több mint 11 millió forintot nyert el a város. Áldozó Tamás hozzátette, habár Pápán vannak az első világégés hősei előtt tisztelgő emlékjelek, de olyan emlékmű még nincs, ami a teljesség igényével, a katonaáldozatok számbavételével állítana emléket.

Bolla Kálmán, a Pápai Huszáregyesület elnöke kezdeményezte, hogy a város pótolja ezt a mulasztását, az önkormányzat képviselő-testülete a november 29-ei ülésén tárgyalni fog erről – a polgármesternek pedig meggyőződése, hogy valamennyi képviselő támogatja majd a kezdeményezést.

A főhajtáson beszédet mondott Gangler László ezredes, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnoka is. Hangsúlyozta: az első világégés során elhunyt katonák mindnyájunk halottai, akik hősi halált haltak értünk, egy homályos jövőért, a még arctalan unokákért, dédunokákért.

– Mit tehetnénk értük mi, a megszemélyesült jövő? Tisztelettel és gondoskodással adózhatunk az emléküknek. Hiszen csak az hal meg, akit elfelednek. De nemcsak a honvédekről kell ezen a helyen szólnunk, hanem a száz évvel ezelőtt itt élő és munkálkodó városvezetés, valamint a lakosság áldozatos tettrekészségéről. Ők nem voltak katonák, de mégis olyan áldozatkészségről adtak tanúbizonyságot, amire csak a legnagyobbak és legelhivatottabbak képesek – fogalmazott Gangler László.

A repülőtér-parancsnok kifejtette, az első világháború 1914 nyarán bekövetkezett kitörése után létrehoztak Pápán egy hadikórházat, ahol több mint 1200 sebesültet tudtak ellátni. 1918 októberéig a háború valamennyi frontjáról érkeztek ide sérült katonák, akik között a monarchia minden nemzetisége képviseltette magát. A sebesültek ellátásához, a kórház fenntartásához a város és a civil lakosság is jelentős mértékben hozzájárult, 1914 decemberében pedig kijelöltek egy különálló katonai temetőt. Az ezredes megjegyezte, a ma élők feladatul kapták az emlékek megőrzését, a sírhelyek gondozását. – Az emlékezet tartja életben és örök mozgásban az utókor szeretetét, tiszteletét, és viszi tovább a múlt értékeit, eredményeit – mutatott rá Gangler László.

Az Alsóvárosi temető felújított első világháborús parcelláját Oláh Emil ezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség lelkészi karának vezetője áldotta meg. Végül a szép számban egybegyűltek koszorúzással és mécsesgyújtással tisztelegtek az elhunyt hősök emléke előtt.

A pápai bázisrepülőtéren ugyancsak megemlékeztek az elhunyt katonákról. A szolgálatteljesítés közben hősi halált halt honvédek és a pápai ejtőernyősök emléktáblájánál Szabó Ferenc százados, evangélikus tábori lelkész mondott beszédet. A főhajtás itt is koszorúzással és mécsesgyújtással zárult.