Az asszonyfarsang remek lehetőség a beszélgetésre is

Az asszonyfarsangot évtizedek óta minden húshagyó hétfőn megülik tízen, tizenöten, idén tucatnyian ülték körbe a nagy asztalt a házigazda, Sövényházi Ilona meghívásának engedve. Ugyanis minden esztendőben más rendezi a mulatságot – aki teheti, az a saját pincéjében.

A háziasszonyt évek óta egy, a korábbi mulatságokat idéző tablóval köszöntik, de az estről készülő fényképek rendre albumba is kerülnek, hogy legyen min derülni évente egyszer. A vendéglátó terített asztallal várta idén is az asszonyokat, akik szintén nem érkeztek üres kézzel. Nem hiányozhat ilyenkor a jó helyi borok, pálinkák mellett az asztalról a fánk, a hagyományos és modern házi sütemények sora, és a sütőtökös ételek változatai sem.

Az egyik asszony mustmézből vitt kóstolót, de hiába találgatták, senki sem jött rá, hogy mit ízlelnek. Cukor helyett a ma már elfeledett sziruppal édesítették egykor a mustot szüret után. Megvitatták, hogy melyik tejszín minősége a legjobb, hogy elhagyható-e a kolbász a rakott krumpliból, amibe kerülhet besamelmártás is. A vacsora mellett aztán kiderült, hogy ki hol tart a metszéssel, veteményezéssel, nő-e a saláta a kertben, melyik szomszéd árulja a házát a faluban. Emlékeztek a régi falubeli eseményekre, esküvőkre.

Idén kiderült, hogy olyannyira elszemtelenedtek a faluba bejáró rókák, hogy söprűvel is alig lehet őket elzavarni, a mandula viszont elfagyott és a diót is nagyítóval kell keresni. Az egyik asszony azokat az időket idézte, amikor még nejlonbusz (régi busztípus, ami a rossz szellőzése miatt kapta a nevét) járt a faluban, egy másik a régi tanítókról mesélt.

Örömmel nyugtázták, hogy az asszonyfarsang hagyományát követik a faluban az ifiasszonyok is, akik másnap gyűltek egybe. A helyi férfiak viszont már nem járnak a hegyre, hogy végigkóstolják egymás borait, ahogy egykor még tették. Helyettük is jól érezték magukat az asszonyok, akik csak éjfél után széledtek szét.