A tapolcai gimnázium két végzős osztályának diákjai is megkapták a kis kék szalagot

A diákokhoz intézett szavaival Dobó Zoltán polgármester visszagondolt saját életébe. – Eltelt majdnem harminc év, és sok minden változott, de sok nem. Nem tudtam, merre és hogyan tovább, szerintem mi, legtöbben tőletek sem várjuk el ezt még. De elvárjuk szülők és pedagógusok, hogy az életben mindent, amit megpróbáltok megoldani, csináljátok végig. Azzal kicsivel többé váltok és nem tudhatjátok, hogy az a tudás, amit akkor szedtek össze, az életben majd mikor húz ki benneteket a nehézségekből – mondta a polgármester, és azt kérte a diákoktól, hogy ne feledjék, a család mindig biztos pont marad számukra.

Varga Tiborné igazgató arról beszélt, hogy célegyenesbe fordult a végzősök gimnáziumi pályája. – Nagy próbatétel vár rátok, az érettségi. Az elmúlt időben célt választottatok, továbbtanulási irányt, szakmát. Elindultok a felnőtté válás útján. Hosszú érési folyamat lesz ez, olyan döntések kellenek, amelyek eredményességet jelentenek, erősítik önbizalmatokat. De ahhoz élnetek kell azzal a tudással, amivel a gimnázium felruházott benneteket, és a munícióval, amit családotoktól kaptatok – mondta az igazgató, és azt kívánta, a diákok találják meg céljaikat.

A végzősöktől társaik nevében Ihász Dominika 11. A osztályos tanuló köszönt el. – Látom rajtatok, hogy pontosan értitek, átérzitek a mai nap lényegét: változás történik. Azt remélem, hogy ez a szalag nem csak a ruhátokon lesz dísz. Legyen ez a lelketek egy dísze, amire büszkén és boldogan visszaemlékeztek majd. A ruhátokról elveszhet, de ha megőrzitek a szívetekben, mindig elérhető lesz számotokra – mondta Dominika.

Az ünnepeltek közül Szabó Nikoletta tolmácsolta a végzősök gondolatait. – Még nem búcsúzunk, de visszanézünk, mérlegelünk, rácsodálkozunk a minket összekötő, együtt töltött idő szárnyalására. Mindenki szíve nehéz, ha arra gondolunk, hogy pár hónap múlva el kell válnunk egymástól. Voltak és még lesznek erőt, idegrendszert próbáló feladatok, de boldogan gondolunk vissza az osztálykirándulásokra, az izgalomra felelés előtt. Néha átléptük a határokat, de azok voltunk, akiknek lennünk kellett. Lázadó tinédzserek. Mindez szükséges volt ahhoz, hogy azokká válhassunk, akik most itt állnak – mondta Nikoletta. Megköszönte a tanároknak, hogy hozzájuk fordulhattak gondjaikkal.

Az ünnepségen Kocsor Kitti közreműködött szavalattal.