Szalay Jánosné lett a Zirci Arborétum új vezetője

Szalay Jánosnénak dísznövénykertész végzettsége van, korábban dolgozott Tihanyban, Veszprémben, Szépalmán. Az irányítási teendők mellett jelenleg is segít két kollégájának a közel húszhektáros terület rendben tartásában. Munkáját az előző vezetők szakmai tanácsokkal támogatják.

– Most a legfontosabb teendőnk az elöregedett fák karbantartása. Az arborétum korosabb fái mintegy kétszáz évesek, az állomány elöregszik, sok a sérült fa. A tél minden évben maradandó nyomot hagy, emellett a nyár végi viharok is kidöntöttek néhány fát. Kiemelt figyelmet fordítunk az idős fák ápolására, ezt a látogatók biztonsága is megköveteli. Emellett most van a ritkítás, az ifjítás, a visszanyesés, a tél előtti utolsó kaszálás ideje, illetve sok teendőt ad a lombeltakarítás is – ismertette az új vezető az elkövetkezendő időszak legfontosabb munkálatait.

Most kezdenek színesedni a növények: a zöld, a sárga, a barna, a piros minden színárnyalatában pompáznak, a tó partján még virágzik néhány évelő. A park különlegessége a két kacurafa, ezek lombhullatás előtti sárgás, majd lazacszínű leveleinek vanília-, fahéj-, karamellillata van, ezért kalácsfának is hívják. A park eddig a téli hónapokban zárva volt, most ezen változtatnak. Az időjárás függvényében télen is várják a látogatókat – az arborétum közösségi oldalán közzétéve az aktuális információkat –, a téli egyedi hangulatot kínálva az ide érkezőknek. Lenyűgözőek a hóval borított örökzöldek, érdekes látvány a kopasz, zúzmarás fák korona- és ágszerkezete, különleges élmény a csend, melyet csak a madarak éneke tör meg. Az itt telelő énekesmadarakat etetik, rajokban jelennek meg a cinkék, a meggyvágók, a csúszkák, a rigók, és ha nincs befagyva a tó, a vadkacsák is csapatostul jönnek.

Szalay Jánosné, Márti örömmel dolgozik a Zirci Arborétumban, vannak kedvenc parkrészei. – Kedvelem a tó környékét, a színpompás virágokkal. Nagyon szeretem az öreg fákat – hangsúlyozta a Naplónak nyilatkozva az új arborétumvezető. Mint mondta, a kisarborétum terebélyes bükkfája egészen más, mint az erdei egyedek, mert itt szabadon, korlátozás nélkül hagyták nőni, nem kellett harcolnia a fényért.

– Azonban a kedvencem egy ősi gyertyán, melynek a kérge méhsejtes. Mindig úgy gondolom, abban a fában lakik az arborétum szelleme. Számomra ez egy mesefa – zárta gondolatait Szalay Jánosné.