Sok élményt és barátot köszönhet a városnak

2020.11.02. 11:30

Szabó János plébános a legszebb éveit töltötte Almádiban

Balatonalmádiból a veszprémi Szent László-plébánia élére került és érseki gazdasági helynök is lett Szabó János plébános, akivel új állomáshelyén beszélgettünk.

Őrsi Ágnes

– Tapolcán érettségiztem, majd szülőfalumban, Kapolcson dolgoztam. Tetszett a sok ember, a sokfajta feladat, a sokféle gép. Tetszett, de nem éreztem, hogy kitöltené az életemet, bár kezdetben nyomdaipari mérnök akartam lenni. A szakmával szerettem volna foglalkozni, de nem vonzott az első, általános ismeretekkel töltött év, ezért otthagytam a főiskolát. Öten vagyunk testvérek, és én mindig második otthonomként szerettem szülőfalum templomát. Egyszer elkezdtem bütykölgetni az orgonát, mert nem szólt. Sokat foglalkoztam vele, és egyszer, amikor a karzatról lenéztem, belém nyilallt a gondolat: mi lenne, ha az oltár előtt állnék? Egy év után is örömmel töltött el ez az elképzelés, tehát beszéltem a szüleimmel és néhány pappal, majd jelentkeztem Szendi József püspöknél – emlékezett vissza a Naplónak nyilatkozva Szabó János.

Mint mondta, a teológushallgatónak jelentkezők akkoriban előfelvettként 18 hónapot töltöttek a ceglédi laktanyában. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, miután minden felekezet leendő papját oda sorozták be, megvalósult az ökumené. János atya kiemelte, az összetartó társaság egyikét sem ingatta meg hitében a „sereg”.

– Cegléd után Esztergom jött, az előkészítő féléve, majd 1987 és 1992 között Győrben, a Hittudományi Főiskolán és Szemináriumban töltöttem öt emlékezetes évet négy egyházmegye növendékeivel. A diakónusszentelés a saját egyházmegyében volt, a papszentelésre pedig a veszprémi bazilikában került sor 1992. június 24-én. Megjegyzem, negyedmagammal szenteltek fel, és jelenleg is mind a négyen papok vagyunk – hangsúlyozta a plébános.

Arra a kérdésre adott válaszában, miszerint hogyan került Balatonalmádiba, mintha egy irányított sors első képe bontakozna ki.

– Még a szentelés előtt, húsvétkor, amikor mindenki a saját egyházmegyéjében ünnepelt, Csoma János atya szólított meg. Ő Balatonalmádiban volt plébános, egyben érseki gazdasági helynök. Azt kérdezte, mit szólnék hozzá, ha Almádiba kerülnék káplánnak. Azt válaszoltam rá, hogy oda megyek, ahova a főpásztorom helyez. Augusztus elsejével kineveztek. Mivel a kortársaimnál három évvel idősebb voltam, szó szerint káplán sohasem lehettem, azért sem, mert Csoma János atya a lelkipásztori feladatok lelki részét – a temetést, a házasságkötést, a beteglátogatást, de főleg a hitoktatást – rám bízta. Első osztálytól nyolcadikig tartottam hittanórákat, és volt egy ifjúsági csoportom is. Amitől a legjobban tartottam, az vált a legélményszerűbb foglalatossággá, az egy-egy órákból két-három óra is lett. Elérkeztünk 1996. június 9-hez. A fiatalokkal éppen arról beszélgettünk, hogy biciklivel körbetekerjük a Balatont, amikor kiderült, Csoma atya lement úszni a tóba, és nem jött vissza. Megtalálták a Balatonban a holttestét, majd rövidesen megerősítették balatonalmádi plébánosi kinevezésemet – mesélte lapunknak Szabó János, aki huszonnyolc évet töltött a Balaton-parti településen.

Szabó János atya szeretettel gondol az Almádiban végzett szolgálatára Fotó: Töltési Erzsébet

– Ünneptől ünnepig éltünk, és Szent István személye kapcsán Balatonalmádiban ezek az ünnepek a városban élő összes ember számára valami többet jelentenek. A Szent Jobb-kápolna a Lotz-féle aranymozaikkal, a berendezésekkel a háborús bombázások alatt épen maradt, ezeket az 1950-es években mentette Balatonalmádiba a budai Várból az első plébános, Pintér Sándor atya. A magyar államiság ezredik, a kereszténység kétezredik évfordulója az egyházban, a városban és az országban is hosszan tartó ünnepi időszak volt. Sikerült felújítani a Szent Jobb-kápolnát, Balatonalmádi is kapott Országzászlót. Papi életem csúcspontjaként éltem meg, amikor a veszprémi Szent Jobb-ünnepre érkező nagy ereklye Paskai László bíboros engedélye alapján egy napot Almádiban is időzött. 2001-ben kaptunk egy fragmentumot a Szent Jobból, majd 2005-ben a Szent Imre-ereklyéből, az esztergomi bazilikából, 2007-ben pedig Passauból Gizella királyné ereklyéjét. Így Balatonalmádi plébániája az első magyar szent család őrizője lett – tekintett vissza János atya.

– Egy pap a hitélet intenzitásával soha nem lehet elégedett – válaszolta a plébános arra a kérdésre, hogy a város népességnövekedésével nőtt-e a hívek száma is. – Nyár közepén csöppentem a városba, nemcsak a strandra, de a templomba is tömegek jártak, ősztől tavasz közepéig pedig maradtunk magunknak. A plébániához három templom tartozott. A vörösberényi barokk, míg az almádi plébániatemplom erdélyi stílusban épült. Káptalanfüreden a szabadtéri liturgia lehetősége ad különös hangulatot. Kereszteltünk a Szent Jobb-kápolnában, eskettem olasz–magyar, francia–magyar, német–magyar párokat, de volt spanyol esküvő is. Életem felét, a legszebb huszonnyolcat Balatonalmádiban töltöttem, sok-sok emberi, baráti szállal kötődöm oda. Ezt a döntést fél évig emésztettem, ám igaz, hogy jót tehet egy közösséggel és a pappal is, ha az egész életét nem egy helyen tölti. Amikor pedig Udvardy György érsek atya januárban megemlítette a gazdasági helynöki beosztást, még a lábam is beleremegett, itt is Csoma atya járt előttem. Komoly a feladat, főleg annak tudatában, hogy 2023-ra, amikor Veszprém Európa kulturális fővárosa lesz, a főegyházmegyének is sok tennivalója van – fűzte hozzá Szabó János.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában