Janka Ferenc esperes: „A Lélek nélkülözhetetlen, mint az éltető levegő”

Pünkösd a Szentlélek kiárasztásának, eljövetelének az ünnepe, és az egyház születésnapja. Ferenc atya egy gitárral kísért megzenésített verssel idézte fel beszélgetésünk elején a kreativitás Lelkének pünkösdi örömét. Ez a Lélek alakította át az apostolokat is. Jézus kereszthalálakor megijedtek, szétfutottak, bezárkóztak, de amikor Jézus megjelent nekik a feltámadás után, lassan oldódott bennük a félelem és nehezen, de egyre mélyebben kezdték elhinni, hogy Krisztus valóban feltámadt, él és örökre szereti őket. Egy új küldetést is adott nekik.

A húsvét utáni negyvenedik napon a mennybemenetelre emlékezünk, Krisztus átment egy új létdimenzióba. Szent Pál az Efezusiaknak írt levelében így beszél erről: „Isten mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van” – idézte a Szentírást Janka Ferenc. A görögkatolikus esperes, parókus, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára ószövetségi példákat is említett.

- Rögtön a teremtésben halljuk, hogy Isten lelke lebegett a vizek fölött. A lélek vezette a prófétákat, bírákat, irányította az Isten embereit, a királyok felkenésében is szerepe volt. Az újjáteremtés lelke Ezékiel prófétánál jelenik meg, a lélek kiáradt, az élettelen csontokat újra felélesztette. Mindezek az előképek Jézusban teljesedtek be, aki a Szentlélektől és Szűz Máriától fogantatott. A kereszteléskor különös módon jelent meg a Lélek, amikor mint egy galamb szállt reá. Az égből pedig az Atya szózata hangzott fel: „Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok”. Ez a kinyilatkoztatás megerősíti és beteljesíti a teremtés alapigazságát: „és Isten látta, hogy amit alkotott, az jó”. A Jézus keresztelkedésekor elhangzott üzenet – „te vagy az én szeretett fiam” – igazából minden embernek szóló meghívás. Isten Krisztuson keresztül mindenkit meghív az üdvösség szeretetközösségébe, az ő jóváhagyó és megbocsátó szeretete által. A Lélek ezért a megbocsájtás, a szelídség és az újrateremtés Lelke is.

Pünkösd komplex, összetett ünnep, mondta Janka Ferenc. Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus, egyházi író gondolatát említette, aki szerint pünkösdnek kétfajta megnyilvánulása volt. Az egyik Szent Péter pünkösdi beszéde, ami után 3000 ember keresztelkedett meg. A másik pedig Fülöp apostol négyszemközti beszélgetése az etióp kincstárnokkal. Azt állította, a mai világban egyre inkább ez a négyszemközti pünkösd fog érvényesülni. Nem nagy tömegek megtérésére kell várni. Fontosabb az Isten erőt adó és gyógyító jóságáról szóló személyes párbeszéd, az ezt közvetítő hiteles élet. Ez mozgatja meg az emberek lelki éhségét, ez viheti közelebb őket az Istenhez.

- VI. Pál pápa ezt úgy összegezte, hogy ma nem annyira tanítókra, mint inkább tanúságtevőkre van szükség. Nagyon tetszik Benedek pápa gondolata is, mely szerint a kereszténység egyre inkább egy kreatív kisebbség lesz. Olyan kérdéseket tesz fel és olyan válaszokat tud megfogalmazni, amire mindnyájunknak szüksége van.

Janka Ferenc fontosnak tartotta kiemelni, hogy a pünkösd a hívő közösség ünnepe is. A keresztény felekezetek közös kincse, a nicea-konstantinápolyi hitvallás. Eszerint az egyház egy, szent, egyetemes és apostoli. A Szentháromság személyes életközösségét tükrözni hivatott egyházi egység olyan, amiben a résztvevők nem oldódnak fel, nem uralkodni vagy behódolni akarnak, hanem kiteljesednek a maguk identitásában. Isten és az ember egységében nem kell semmivé válnunk ahhoz, hogy Isten minden lehessen. Isten azt akarja, hogy az ember teljes életet élhessen és boldog legyen. Az egyház szentségének az alapja nem az emberek, hanem Krisztus szentsége. Ugyanakkor az életszentségre mindnyájan meg vagyunk híva. Isten az ő egyszülött Fiát a világ élete és üdvösségéért küldte a világba.

Az egyetemesség, a katolicitás „egész szerintit” jelent. Krisztusban lakik az istenség egész teljessége, vagyis benne van mindazon kincsek gazdagsága, amire az ember vágyódik. Az apostoliság a kereszténység történelmi valóságának a pecsétje. Az apostolok a szemtanúi annak, hogy Isten emberként belépett a történelmünkbe és ennek sorsfordító tényezőjévé lett.

Az apostoliság tágabb értelemben azt is jelenti, hogy az Isten kinek-kinek a maga módján ma is feladatot, küldetést, hivatást ad, amit csak ő teljesíthet be.

A görögkatolikus parókus véleménye szerint a Szentlélek és a Szentháromság szorosan összefügg egymással. A görögkatolikusoknál pünkösd hétfő a Szentháromság ünnepe, a római katolikusoknál ez a pünkösd utáni vasárnap. Ilyenkor régi szép hagyomány zöld ágakat vinni a templomba, jelezve azt a vitalitást és életet, amit a Szentlélek termékenyítő ereje hoz. Pünkösd hétfőn a görögkatolikusoknál nem piros, hanem zöld a liturgikus szín, ami a Szentlélek mindent megújító erejére utal.

- A legnehezebb a legegyszerűbb, a magától értetődőnek tűnő dolgokról beszélni, így a Lélekről is. A fényt sem látjuk, csak a fény által megvilágított dolgokat. Ilyen a Lélek is. A Lelket magát nem látjuk, csak a működését, a hatásait érzékeljük. El sem tudjuk képzelni azt a sötétséget, ürességet és magányt, amit a hiánya okozna. Ezért is beszélünk hasonlatok sokaságával a Lélekről. Tűz, élő víz, gyógyító kenet. Nélkülözhetetlen, mint az éltető levegő, amit be- és kilélegzünk. A Lélek az energia, aki által, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Ő a tudás és bölcsesség forrása, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Nem a szolgaság, hanem a szabadság Lelke, aki megtanít helyesen élni a szabadságunkkal.

Pünkösd az egyház születésnapja. Janka Ferenc egy afrikai püspököt idézett: „Isten Szentháromság, vagyis közösség. Nekünk is azzá kell lenni”. Ez a közösség egyrészt az emberek egymás közötti, másrészt az ember és Isten közössége. Annál hitelesebb az emberi közösség, minél igazabb és szentebb módon vannak tagjai közösségben Istennel. Ez igaz a katolikus egyházon belül, az ökumenikus és a vallásközi párbeszédben is.

Az ünnepen arról is beszéltünk, vajon megmarad-e a kereszténység, van-e jövője a keresztény hitnek. A különböző kontinenseken különböző a kereszténység, a keresztény egyházak helyzete.

- Európában a felvilágosodás kora óta erősen szekuláris szellemi kultúra bontakozott ki, aminek egyik sajnálatos jellemzője az ateizmus, a másik pedig az egyházellenesség, a nem javító szándékú egyházkritika. A huszadik század istentelen ideológiáiról és rendszereiről, például a nácizmusról és a kommunizmusról kiderült, hogy embertelen, sőt emberek tömegeit elpusztító rendszerek voltak. Az egyénnel kapcsolatban pedig az derült ki, hogy az Isten nélküli ember sem lett szabadabb és boldogabb, hanem többnyire magányosabb és szerencsétlenebb. Arról meg vagyok győződve, hogy az egyháznak és a keresztény hitnek mindig lesz jövője, de semmi garancia nincs arra, hogy ez Európában is megmarad. Benedek pápa A föld sója című könyvében írt arról, hogy a kereszténység történetében voltak olyan időszakok, amikor csak kis közösségekben élt tovább a hit. De hiteles életükből, megélt szeretetükből és kultúrájukból olyan kreativitás fakadt, ami egy újabb korszak kovásza, megtérítője, átalakítója lett. Azt remélem, hogy a mai kor minden válsága, nyomorúsága, olykor devianciája ellenére a hiteles keresztény életre és istenkapcsolatra törekvő emberek egyfajta kreatív kisebbségként meg tudják élni a hit örömét és reményét, ez pedig vonzó lesz mások számára is. Nagy probléma, hogy sok kortársunknak a mai napig torz isten- és egyházképe van. Az első feladat ezért az, hogy a téves isten- és egyházképeket türelmes szeretettel lebontsuk. Mély igazság, amit XXIII. János pápa mondott: „Abban az Istenben, akit a nem hívők elutasítanak, én sem hinnék.” A legfontosabb ezért az emberséges keresztény élet. Amikor valaki az istenszeretetből kiindulva hitelesen és hősiesen éli meg a felebaráti szeretetet, annak olyan átütő ereje van, ami ellen nincsenek érvek. Minden ember vágyódik arra, hogy valaki szeresse őt, nem érdekből, hanem jóságosan, ingyenesen és önzetlenül. A pünkösdi Lélek ennek a szeretetnek az alfája és ómegája.