Ötven éve szolgál kórházlelkészként Salgó Ferenc

Salgó Ferenc címzetes esperes-kanonok-plébániai kormányzó ötven esztendeje lát el kórházlelkészi szolgálatot. Mint felidézte, káplán korában kezdte el Kaposváron az 1970-es évek elején.

– Egy súlyos beteg nyugdíjas tanár vasárnaponként a kórházba hívott. Akkor került fel a Kaposvári Rákóczi FC az első osztályba, és mivel nagy focista, drukker voltam, kigondoltam, hogy megáldoztatom Dezső bácsit, aztán megyek a meccsre. Igen ám, de miután őt elláttam, a szobatársai, illetve a többi kórterem betegei szintén jelezték, hogy ők is áldoznának, gyónnának. Mire kiértem a kórházból, vége lett a meccsnek. Később aztán 50-60 áldozóm is akadt, s a fociról lemondtam a betegekért, de a Jóisten kárpótolt, mert sokat tanultam tőlük.

Közülük rengetegen rám köszöntek később a falusi miséken. Sokszor jöttek épp arra a helyi szurkolók lógó orral, én meg mindig győztesnek éreztem magam, hogy milyen sokan fogadták az Úr Jézust – osztotta meg egy kedves emlékét.

Salgó Ferenc atya 1985-ben került Pápára, ahol korábbi tapasztalatait kamatoztatva vállalta a helyi kórház bete­geinek lelki ellátását. A kórházlelkészi szolgálat – melynek hálózatát emlékei szerint 2010 környékén szervezték meg – mára természetes velejárója plébánosi feladatainak. A jelen járványügyi veszélyhelyzetet megelőzően vasárnaponként szentmisét celebrált a pápai kórházkápolnában.

– Sajnos a kórházi látogatások felfüggesztésével, tavaly március óta ezek nem tarthatók, a járvány erőteljesebb betörésével pedig szűkültek a lehetőségek. Korábban hetente jártam az ápolási és a krónikus osztályokra áldoztatni, s ilyenkor kórteremről kórteremre látogattam a betegeket, elbeszélgettem velük és igény szerint kiszolgáltattam a szentségeket. A járvány csúcsán sajnos már csak kifejezetten súlyos beteghez mehettem a hozzátartozók vagy a beteg hívására, a megfelelő óvintézkedések betartásával, az egyházmegyétől kapott védőoverallban. A kórházi dolgozókkal együtt már télen megkaptam a koronavírus elleni védőoltásokat, így nagyobb biztonsággal mehetek be. Az orvosok, nővérek kedvesek, készségesek ebben a helyzetben. Tehát ez a lehetőség áll rendelkezésre, az igényt a kórháznak és felém is jelezni kell. Bízunk benne, hogy a járvány megszűnésével újra helyreáll a rendszeres látogatás, és a kápolnai miserend is – mondta el Salgó Ferenc atya.

A betegek kenete szentségének kapcsán hozzátette, mindenkinek általános feloldozást adnak. A kenet elsősorban lelki, kegyelmi segítség, de testi gyógyuláshoz is segíthet. Sok esetben váratlan javuló fordulat következik be a hatására. Mindez a hozzátartozókban is nagyobb bizodalmat ébreszt a vallás iránt.

– Megnyugvást, vigasztalást jelent a betegnek, hogy bármi is történjék, ő a Jóisten kezében van a megfelelő lélekkel. Az orvosok, ápolók örömmel veszik a lelkipásztori látogatást, mert ők is tapasztalják, hogy azon betegek, akik hívő lélekkel, Istenben bízva viselik a szenvedésüket, sokkal inkább kapnak erőt, hogy türelmesebben fogadják el a helyzetüket, a nehézségeket és közvetlenül a testi gyógyításukra irányuló munkát is.

– A kiszolgáltatottságban az emberek sokkal nyitottabbak, teljesebbek a szeretetben, jobban értékelik, ami kapnak. A kórház a szenvedések helye, mégis nagyon sok örömteli találkozás, derűs, hálás pillanat van, melyek nyomán, egy-egy gyónás vagy áldozás hatására helyére kerülhetnek a rég elrendezetlen, nyugtalanító gondolatok, lelki békére találhatnak a betegek. Sok esetben egyébként mi, kórházlelkészek kapunk tőlük megerősítést, mert példájukon keresztül megvilágosítják előttünk az igazi értékeket, hogy mi az, ami igazán fontos. A betegekben sok minden letisztul, és nagy bölcsesség, lelki erő mutatkozik meg – zárta a beszélgetést Salgó Ferenc atya.