Az emberek felejteni akarnak

2021.10.04. 06:50

Kíméletlenül pusztított mindent, ami az útjába került – A vörösiszap-tragédia évfordulója

Minden év október negyedikén megemlékeznek arról a szörnyű tragédiáról, amikor a vörös­iszap elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit, s kíméletlenül pusztított mindent, ami útjába került.

Szijártó János

S bár felidézik a történteket az érintett településeken, az emberek feledni szeretnék a 2010-es katasztrófát, ami emberáldozatot is követelt és sokak otthonát döntötte romba egyik pillanatról a másikra. Erről Ferenczi Gáborral, Devecser polgármesterével beszélgettünk a tragédia tizenegyedik évfordulója kapcsán.

– Az emberek felejteni akarnak, s élni az életüket. Bár tudjuk, egy ilyen csapást soha nem lehet kitörölni azok emlékezetéből, akik átélték, de kevesebbet gondolni rá talán lehet. Mégpedig úgy, hogy előre tekintünk, keressük a szépet, a jót, s a közös pontokat, melyek összekötik a túlélőket – mondta a polgármester, miközben az új Bocskai utcai társasházakhoz értünk.

A zagytározó átszakadt gátja. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék mintegy 40 négyzetkilométeren pusztított Fotó: VN-Archívum

Ezt a részt 2010-ben szinte teljesen letarolta az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék, amely összességében mintegy 40 négyzetkilométeren pusztított, szinte

felbecsülhetetlen gazdasági, ökológiai károkat okozva a devecseri kistérségben.

Tízen meghaltak, a sérültek száma megközelítette a kétszázat. A legnagyobb pusztítást az ajkai zagytározóhoz legközelebb fekvő kolontári Kossuth utcában végezte a helyenként másfél-két méter magas hullámban bezúduló vörösiszap, ám Devecser számos utcáját is elöntötte. Az akkori ötezer fölötti lakosságszám a katasztrófa után jelentősen lecsökkent, mintegy nyolcszázan költöztek el a kisvárosból, s kerestek maguknak új otthont.

Ferenczi Gábor, Devecser polgármestere az emlékparkban kialakított játszótérnél
Fotó: Szijártó János/Napló

Ferenczi Gábor 2014 óta polgármester Devecserben, azaz négy évvel a katasztrófa után kezdte meg itt közéleti munkáját, amely szinte minden területen kapcsolódott valamilyen módon az akkor négy évvel korábbi tragédiához.

– A 2010-ben megválasztott városvezetés példátlanul nehéz körülmények között vette át a stafétát, hiszen a választás után egy nappal történt az iszapömlés. Az ő négy évük tulajdonképpen a kárenyhítésről szólt, amit tettek, elismerésre méltó. Én 2014-ben lettem polgármester, s folytattam, amit az elődeim elkezdtek.

Olyan trauma érte a lakosságot, amit pár év alatt nem lehet kiheverni,

de azok, akik közvetlenül átélték, soha nem tudják feldolgozni a veszteséget, azt, hogy otthonuk s vele minden értékük, személyes tárgyaik, emlékeik végleg megsemmisültek. Az önkormányzat abban tudott segíteni s közreműködni az elmúlt években, hogy az emberek számára segítse az otthonteremtést, s éreztesse azt, hogy ez a közösség erős, összetartó, és Devecserben mindenkinek van jövője. Új cégek kezdtek el működni, s ez az iparűzési adóban is tetten érhető. Úgy érzem, hogy most, 2021 őszén elmondható, sikerült előrelépnünk, hiszen végre ismét emelkedik a lélekszám. Vannak új letelepedőink, és a születések száma is bizakodásra ad okot – tette hozzá, majd beléptünk a két egymás mellett lévő épületből álló társasház kapuján.

Rövidesen hat család otthonául szolgálhat az állami és uniós támogatással elkészült két épület
Fotó: Szijártó János/Napló

Mint megtudtuk, még nem lakják egyiket sem, de rövidesen hat család otthonául szolgálhat a közel kétszázmillió forintos állami és uniós támogatással elkészült két épület, amelyek szükség esetén még egy-egy kisebb lakással bővíthetők. Külső és belső kialakításuk is megfelel a kor elvárásainak, s itt, ahol tizenegy éve mindent elsöpört a vörösiszap, ismét élettér alakulhat ki. A másik oldalon a 2011-ben, az iszapömlés egyéves évfordulóján felavatott nyolchektáros emlékparkhoz kapcsolódó játszótér már a gyerekekre fókuszál, a babaszületéseket pedig ebben a városrészben is facsemeték jelzik. Devecserben minden újszülött érkezését fa ültetésével teszik emlékezetessé. Az emlékpark kapcsán meg kell még említeni, hogy itt három, egyenként félhektáros vízfelületű látványtavat alakítottak ki, ezeket a Malom-árok forrásai és a Torna-patak táplálja. A tavakat egymással összekötő árkok, csatornák felett kőből, fából készült hidak ívelnek át. A vízfelületek környékét díszfák, cserjék díszítik. A kavicsos sétautakkal szabdalt, füves területekben bővelkedő parkban kültéri padok és kerékpáros pihenőhely marasztalja a látogatót. Nem árt tudni, hogy a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés.

Az Árpád utcában csupán egyetlen épület maradt meg, a Rotary-ház
Fotó: Szijártó János/Napló

Az emlékparkban számos különleges kültéri alkotás, emlékmű található, többek között az ipari katasztrófában megsemmisült 18 utcára emlékeztető, 2016-ban felállított kopjafa, ifj. Kozma György és Magyar Károly alkotása is. Szintén 2016-ban avatták a turulmadaras I–II. világháborús emlékművet. A monumentális alkotás, melyben fa, fém és kő egyesül, tetején karddal a karmai közt egy felszállásra készülő turulmadárral, hét méternél is magasabb. Alkotói: Németh Péter kovácsmester, valamint fiai, Szabolcs, Zoltán, Róbert, ifjú Kozma György fafaragó és asztalosmester, valamint Járóka Attila műkőkészítő mester.

A közeli Szent Imre út 17. számú ház kőkerítésének oldalán mementóként meghagyták a vörösiszap színezte részt, így ma is látható, hogy milyen magasan hömpölygött a pusztító ár. Magát az épületet felújították, kialakítottak egy kétszobás szolgálati lakást, a polgárőrségnek irodát, és itt kapott helyet a vöröskereszt helyi szervezete.

Összefogás bontakozott ki a helyreállításra
Fotó: VN-Archívum

Az Árpád utcában is jártunk, ott a katasztrófa után csupán egyetlen ház maradt meg (Rotary-ház). Most itt található a vörösiszap-katasztrófa emlékére összeállított kiállítás, amely az emberi hanyagság és kapzsiság súlyos következményére hívja fel az utókor figyelmét, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló tragédia.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget