Kíméletlenül pusztított mindent, ami az útjába került – A vörösiszap-tragédia évfordulója

S bár felidézik a történteket az érintett településeken, az emberek feledni szeretnék a 2010-es katasztrófát, ami emberáldozatot is követelt és sokak otthonát döntötte romba egyik pillanatról a másikra. Erről Ferenczi Gáborral, Devecser polgármesterével beszélgettünk a tragédia tizenegyedik évfordulója kapcsán.

– Az emberek felejteni akarnak, s élni az életüket. Bár tudjuk, egy ilyen csapást soha nem lehet kitörölni azok emlékezetéből, akik átélték, de kevesebbet gondolni rá talán lehet. Mégpedig úgy, hogy előre tekintünk, keressük a szépet, a jót, s a közös pontokat, melyek összekötik a túlélőket – mondta a polgármester, miközben az új Bocskai utcai társasházakhoz értünk.

Ezt a részt 2010-ben szinte teljesen letarolta az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék, amely összességében mintegy 40 négyzetkilométeren pusztított, szinte

felbecsülhetetlen gazdasági, ökológiai károkat okozva a devecseri kistérségben.

Tízen meghaltak, a sérültek száma megközelítette a kétszázat. A legnagyobb pusztítást az ajkai zagytározóhoz legközelebb fekvő kolontári Kossuth utcában végezte a helyenként másfél-két méter magas hullámban bezúduló vörösiszap, ám Devecser számos utcáját is elöntötte. Az akkori ötezer fölötti lakosságszám a katasztrófa után jelentősen lecsökkent, mintegy nyolcszázan költöztek el a kisvárosból, s kerestek maguknak új otthont.

Ferenczi Gábor 2014 óta polgármester Devecserben, azaz négy évvel a katasztrófa után kezdte meg itt közéleti munkáját, amely szinte minden területen kapcsolódott valamilyen módon az akkor négy évvel korábbi tragédiához.

– A 2010-ben megválasztott városvezetés példátlanul nehéz körülmények között vette át a stafétát, hiszen a választás után egy nappal történt az iszapömlés. Az ő négy évük tulajdonképpen a kárenyhítésről szólt, amit tettek, elismerésre méltó. Én 2014-ben lettem polgármester, s folytattam, amit az elődeim elkezdtek.

Olyan trauma érte a lakosságot, amit pár év alatt nem lehet kiheverni,

de azok, akik közvetlenül átélték, soha nem tudják feldolgozni a veszteséget, azt, hogy otthonuk s vele minden értékük, személyes tárgyaik, emlékeik végleg megsemmisültek. Az önkormányzat abban tudott segíteni s közreműködni az elmúlt években, hogy az emberek számára segítse az otthonteremtést, s éreztesse azt, hogy ez a közösség erős, összetartó, és Devecserben mindenkinek van jövője. Új cégek kezdtek el működni, s ez az iparűzési adóban is tetten érhető. Úgy érzem, hogy most, 2021 őszén elmondható, sikerült előrelépnünk, hiszen végre ismét emelkedik a lélekszám. Vannak új letelepedőink, és a születések száma is bizakodásra ad okot – tette hozzá, majd beléptünk a két egymás mellett lévő épületből álló társasház kapuján.

Mint megtudtuk, még nem lakják egyiket sem, de rövidesen hat család otthonául szolgálhat a közel kétszázmillió forintos állami és uniós támogatással elkészült két épület, amelyek szükség esetén még egy-egy kisebb lakással bővíthetők. Külső és belső kialakításuk is megfelel a kor elvárásainak, s itt, ahol tizenegy éve mindent elsöpört a vörösiszap, ismét élettér alakulhat ki. A másik oldalon a 2011-ben, az iszapömlés egyéves évfordulóján felavatott nyolchektáros emlékparkhoz kapcsolódó játszótér már a gyerekekre fókuszál, a babaszületéseket pedig ebben a városrészben is facsemeték jelzik. Devecserben minden újszülött érkezését fa ültetésével teszik emlékezetessé. Az emlékpark kapcsán meg kell még említeni, hogy itt három, egyenként félhektáros vízfelületű látványtavat alakítottak ki, ezeket a Malom-árok forrásai és a Torna-patak táplálja. A tavakat egymással összekötő árkok, csatornák felett kőből, fából készült hidak ívelnek át. A vízfelületek környékét díszfák, cserjék díszítik. A kavicsos sétautakkal szabdalt, füves területekben bővelkedő parkban kültéri padok és kerékpáros pihenőhely marasztalja a látogatót. Nem árt tudni, hogy a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés.

Az emlékparkban számos különleges kültéri alkotás, emlékmű található, többek között az ipari katasztrófában megsemmisült 18 utcára emlékeztető, 2016-ban felállított kopjafa, ifj. Kozma György és Magyar Károly alkotása is. Szintén 2016-ban avatták a turulmadaras I–II. világháborús emlékművet. A monumentális alkotás, melyben fa, fém és kő egyesül, tetején karddal a karmai közt egy felszállásra készülő turulmadárral, hét méternél is magasabb. Alkotói: Németh Péter kovácsmester, valamint fiai, Szabolcs, Zoltán, Róbert, ifjú Kozma György fafaragó és asztalosmester, valamint Járóka Attila műkőkészítő mester.

A közeli Szent Imre út 17. számú ház kőkerítésének oldalán mementóként meghagyták a vörösiszap színezte részt, így ma is látható, hogy milyen magasan hömpölygött a pusztító ár. Magát az épületet felújították, kialakítottak egy kétszobás szolgálati lakást, a polgárőrségnek irodát, és itt kapott helyet a vöröskereszt helyi szervezete.

Az Árpád utcában is jártunk, ott a katasztrófa után csupán egyetlen ház maradt meg (Rotary-ház). Most itt található a vörösiszap-katasztrófa emlékére összeállított kiállítás, amely az emberi hanyagság és kapzsiság súlyos következményére hívja fel az utókor figyelmét, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló tragédia.