Bizakodva tekintenek a jövőbe a veszprémi végzősök

Először arról, hogy az elmúlt évek pandémiás helyzetét is figyelembe véve, mennyire volt nehéz felkészülni? Vivien elmondta, nehézséget okoz számukra az, hogy nem jártak iskolába közel egy tanéven keresztül. 

- Nem értek minket azok az ingerek és élmények, melyek által fejlődhettünk volna. Megnehezítette ez az időszak a tanulást, a későbbiekben a koncentrációt; de a tanáraink többsége mindent megtett, hogy ezeket az "akadályokat" áthidalva felkészüljünk az érettségire - mondta Vivien.

Péter szerint a digitális oktatás sok lehetőséget tartogatott a diákoknak. 

- Eleinte sajnos nem sikerült jól beosztani az időm, és a tanulással nem foglalkoztam kellőképpen, de lassan belejöttem és hatékonyabban is ment, mintha az iskolában ültem volna - vélte. - Ennek hála sikerült két előrehozott érettségit letennem, és így idén van időm a kevésbé megtanult anyagokat alaposan átismételni. Összességében szerintem nem volt nehéz felkészülni, de a hatékonysága majd csak később derül ki.

- Közel egy évet kellett digitális oktatásban töltenünk, ami önmagában nagy kihívást jelentett - válaszolta Hunor. - Tanáraink a lehetőségeikhez mérten megtettek mindent, de az akkor még nagyon kiforratlan online rendszer sok nehézséget okozott, időbe telt megszokni.

Kérdeztünk a gimis évekről is. 

- A gimnázium első két éve gondtalanul telt. Persze voltak kisebb vizsgáink, de viszonylag sok időnk maradt az egyéb elfoglaltságainkra is - fogalmazott Vivien.-  A 11. osztály nagy részét otthon töltöttük, így a közösségi életünk minimálisra csökkent. Mindent, amit elvett tőlünk a pandémiás időszak igyekeztünk a nyáriszünetben bepótolni. A  gimnázium negyedik éve alatt szeptembertől kezdve hatalmas súly nehezedett a vállunkra. Azonban a sok-sok megpróbáltatás, stressz és izgalom mellett életre szóló élményeket is átéltünk, például a szalagavatót, szerenádokat, és most a ballagás is az lesz.

Péter úgy érzi, nagyon gyorsan elszálltak ezek az évek azért is, mert nagyjából másfél év kiesett a közösségük életéből. Ettől függetlenül többi idő sokkal szebb és tartalmasabb volt.

- A gimis éveket nagyban meghatározta az elveszett másfél év - ezt már Hunor mondta. - Két osztálykirándulás is kimaradt, amit nagyon sajnálunk. Ezt leszámítva igyekeztünk minden más lehetőséget kihasználni és minőségi időt együtt tölteni, így egy nagyon jó közösség formálódott az osztályunkból.

És, hogy mire emlékeznek szívesen vissza a ballagó diákok? Hunor számára minden osztályszintű program örök emlék marad, leginkább a velencei osztálykirándulás. 

- Remek osztályfőnökünk és tanáraink voltak, akiknek sokat köszönhetünk - tette hozzá. 

Vivien a tesi órákra emlékszik nagyon szívesen vissza, mint ahogy a fakultációs órákra is. De maradandó élmények számára az osztálykirándulások, ám szerinte mindennek a csúcsa a szalagavató bál volt.

- A közös sportvetélkedőkre, osztálykirándulásokra, az iskolás csínyekre, a nyári strandolásokra és az utolsó évünkre: a szalagavató bálra és a szerenádra - ezeket Péter emelte ki mosolyogva.

Felvetésünkre, hogy ki, merre szeretne tovább tanulni, a következőt válaszolták a fiatalok: Péter a Széchenyi István Egyetem villamos mérnöki karára, Hunor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karára szeretne felvételt nyerni, míg Vivien Budapesten szeretne közigazgatás szervezést tanulni. 

- Nagyon megtetszett az egyetem, s minden amit a diákjainak nyújt. Remélem sikeres lesz a felvételim és a szeptemberben már ott folytathatom tanulmányaimat - mondta bizakodva Vivien.

Kíváncsi volt munkatársunk arra is, hogy hol szeretnének lenni és mit szeretnének csinálni 10 esztendő múlva?

- Remélem, hogy a Balaton környékén élek majd a családommal egy szép kertesházban. Valamelyik nagy cégnél dolgoznék villamosmérnökként, szabadidőmben pedig kertészkednék. Az akkor már réginek számító barátokkal néha összejárnánk és kicsit szórakoznánk. Persze 10 év az rengeteg idő - főleg az eddig leélt éveimhez képest - , és a terveim és a világ is sokat változhat ennyi idő alatt - vallotta meg Péter.

Vivien szerint is hosszú idő egy évtized, de reméli, akkor már többszörösen diplomás lesz. 

- Szilárd életkörülmények között fogok élni a családommal - jelentette ki.

Hunor úgy felelt, hogy az NKE stabil jövőképet nyújt az ott tanulóknak, amivel élni szeretne és ezen a területen elhelyezkedni a jövőben.

- Remélem, hogy valahol a Balaton környékén fogok élni a családommal, a hivatásommal pedig az országot és az embereket tudom majd segíteni - mondta a Padányi végzőse.