Ajka mai arculata a bányászoknak is köszönhető

Az ünnepségsorozat a padragkúti bányaüzemi emlékműnél kezdődött, ahol Karnics Miklós, a Bányász Hagyomány­őrző Kör elnöke szólt az egykori bányászokhoz, családtagjaikhoz és a hagyomány­őrző szervezetek tagságához. – Akik kérdezik, hogy mit ünnepelnek, hiszen már bezártak a bányák, nem értik mindezt. A bánya itt bent él, a szívünkben. Ajka bányászváros, és büszkén mondhatjuk, hogy emberi arcát mutató, szép város. A bányászat, a bánya tette azzá döntő mértékben. A város ápolja bányászhagyományait, több egyesület őrzi az értékeit. Fejlődik a Bányászati Múzeum, Csingervölgy, a bányászat bölcsője is megújul. A város vezetése partner a hagyományok ápolásában – fogalmazta meg Karnics Miklós. 
Szombaton délután a belvárosi Hild parkban és a Bányászati Múzeumban helyezték el a megemlékezés koszorúit, majd Csingervölgyben ünnepi köszöntővel folytatódott a program. Vollár Attila, a Bakonyi Erőmű Rt. vezérigazgatója méltatta a bányászok emberfeletti küzdelemmel, a föld alatt, veszélyeknek kitéve történő munkavégzését, amellyel lerakták az alapját a mai modern, jól működő városnak. Hozzátette, hogy aki a mélyben ezt nem élte át, el sem tudja képzelni, milyen lehetett a sárban, vízben, huzatban dolgozni. A mai kor embere bizonyára azt mondja, ezek a körülmények alkalmatlanok a munkavégzésre. Sokan mégis egy életen át végezték ezt a munkát. 
Ezt követően vette kezdetét a kulturális műsor. A Padragi Bányász Férfikórus után Hidasi Réka lépett színpadra, majd az Ajka-Padragkút Táncegyüttes, illetve a Pannon Várszínház két művésze, Kovács Ágnes Magdolna és Kárpáti Rebeka teremtett jó hangulatot dalaival. A nap végén a Csingervölgyért Egyesület fáklyás felvonulást tartott a parkerdőben, a Bányászati Múzeumtól az 1909. január 14-i, 55 áldozatot követelő szerencsétlenség áldozatainak emlékművéig. 
A helyszínen Gerencsér Hilda, az egyesület elnöke elmondta, a bányászok gyalog tették meg az utat, ki Tósokról, ki Padragról, ki Csingerből, hogy leszálljanak a mélybe, és közülük 55 nem jött fel. A magyar bányásztársadalom második legnagyobb katasztrófája volt. Aki ebben a városban él, tudnia kell, hogy mennyi áldozatot hoztak értünk bányászaink.