Díszegyenruhák és régi lámpások - Bányásznapot tartottak Zircen

Az ünnepségen elhangzott, hogy több évtizede megtartják a Zirci Bányásznapot. Az összegyűltek közül többen ezúttal is a Jó szerencsét! köszöntéssel üdvözölték egymást. Múltidézésükből viszont kiderült, a föld alatt dolgozók kevés dolgot hagytak a véletlenre, inkább a megbízhatóságra alapoztak.

"A bánya csak úgy működhet, ha a bányászok úgy szeretik egymást, mint a testvérek, ki volt zárva a marakodás" – jegyezte meg egyikük. Egykor a környéken számos családnak biztos megélhetést jelentett az ércek felszínre hozatala, sokan emiatt telepedtek le a városban, ahol az önkormányzat is kötelességének tartja, hogy ápolja hagyományaikat. A Pintér-hegyi parkerdőnél, a bányász emlékhelynél megtartott koszorúzáson részt vett többek közt Ottó Péter polgármester. 

Czilli Tibor kérésünkre fiatalságát idézte fel. Elmondta, hogy Balatonfüredről, hajógyárból került a dudari bányába. Úgy volt, hogy ideiglenesen, de aztán Zircen maradt, mert beleszeretett a Bakonyba. A nyolcvanas években varrt díszegyenruhája mását pár éve elkészíttette, hogy manapság is hordani tudja. "A legkönnyebb süveg is negyven kilogrammos volt, a gerendadarab, a biztosítóelem a járatokban" – jegyezte meg és elmesélte, hogy a hátán hozta ki egyszer 73 kilós létére kilencven kilós munkatársát, akinek eltört a lába. Hosszú szakaszon kúszott vele, mert oda nem fért be a hordágy. "Szerettem a munkám, ha újrakezdeném, visszamennék a járatokba, de bizony nehéz volt" – szögezte le.

Sági Miklós hasonlóképp sok szép emléket őriz, de a balesetekre nem szívesen gondol vissza, ő vájárként szenet, később bauxitot is kitermelt. Mindig jó érzés tölti el, ha egykori munkatársaival találkozhat, sajnos egyre kevesebben élnek – tudtuk meg tőle.