2022.11.09. 12:00
Szent Imre-búcsú Örvényesen
Barkó Ágoston bencés atya, tihanyi plébános, Örvényes lelkipásztora vezette a liturgiát a Szent Imre-búcsú alkalmából Örvényesen a templomban a minap.
Fotó: Pados Adrián, Vörös Ákos
A Balaton-felvidéki Örvényesen november 5-én, szombaton, Szent Imre herceg ünnepén tartották a település búcsúját. Az ünnepség szentmisével kezdődött az 1778–1783 között, kései barokk stílusban épült templomban. A liturgiát, Huszár Zoltán polgármester köszöntője után Barkó Ágoston bencés atya, tihanyi plébános, Örvényes lelkipásztora vezette, ugyanis a település szolgálatát a tihanyi bencés apátságból látják el.
Ágoston atya szentbeszédében Szent Imre életpéldáját állította a hívők elé. Azt mondta, fiatalkorában Szent Gellért volt a tanítója, műveltségben és hitben is szorgalmasan gyarapodott, ugyanakkor katona volt, a királyi testőrség parancsnoka. A tanulásnak, a lelkiekben, imádságban való fejlődésnek, a szabályozott életvezetésnek, férfias határozottságnak a példaképe. A hagyomány szerint Veszprémben, a Szent György-kápolnában Isten iránti odaadásból és Magyarország keresztény hitben való megerősödéséért szüzességet fogadott. Ágoston atya hangsúlyozta, hogy Szent Imre oltalma kiterjed az egész településre, minden lakójára. A templom is mindenkié, akit itt kereszteltek meg, aki jó szándékkal betér ide vagy elhalad mellette: nyitott hely az egész falu és a nyaralásra érkezők számára is.
– Bátran látogassuk ezt a szent helyet az egyházi és települési ünnepeken, és bátran forduljunk az egyházközséghez, a hívőkhöz, hiszen a mi feladatunk, hogy Isten jóságát, irgalmát, meghallgatását közvetítsük minden ember felé – fogalmazott az atya.
A szentmise ének-zenei szolgálatát Sarlós Tibor kántor és a Solymári Hagyományőrző Asszonykórus látta el, amely csodálatos német egyházi énekeket énekelt. Emlékeztették a falu közösségét arra, hogy az Árpád-kori eredetű községet a török kor pusztításai után a Rajna-vidéki Pfalzból hozott németekkel telepítette be Grassó Willebald tihanyi apát. A 20. század közepéig a falu általános nyelve a német volt.
A szentmise végén a Grosser Gott wir loben dich című hálaadó éneket teljes erővel zengte a közösség.
Az ünnepség a faluházban a Városlődi Pergő-Rozmaring Táncegyüttes szép műsorával folytatódott.