A mamahotel-tulajdonos dilemmái

Majd szeretnének saját lakást, legalább tudnak spórolni. Jól megvagyunk, nincs baj, de ami kialakult, arról jó lenne velük beszélni, csak nem tudom, hogyan. A fiam máig tőlem kérdezi meg, van-e tiszta pólója, hogy mi lesz az ebéd, vásárolnivalóval is gyakran megbíznak; üdítőtől a baba popsikenőcséig sok mindent vettem már. Csak azt nem kérdezik meg, mindez mibe kerül, pedig a fiatalok egyenként keresnek annyit, mint én, és a fizetésük el is megy. Hamarosan nyugdíjba megyek, nem szeretnék velük összeveszni, de attól félek, így nem fogom bírni. Hogyan hozzam szóba? 

Kedves levélírónk nem tartozik azok közé, aki felnőtté vált gyermeküket igyekszenek minden eszközzel megtartani a családi fészekben, mégis mamahotel-tulajdonos lett. Felajánlásával kialakította a helyzetet, amelyben most a fiatalok kényelemből vagy gazdasági megfontolásból élnek. Úgy tűnik, hogy a jó kapcsolat elsősorban az ön elfogadó, támogató magatartásán alapul, kevésbé a fiatalok figyelmességén. A mamahotel sok veszélyt rejt magában. Van, amikor szülőként csendben kell maradni, de van, amikor nem hallgathatunk. Semmiképpen nem kell összeveszni, az egyenes beszéd mindig hatékony tud lenni a jó kapcsolatok megőrzésében. Beszélje meg nyíltan az ifjú párral, hogy mit kaphatnak, és mit kell adniuk az együttélés időszakában. Nem kell szégyenkeznie, ha rendszeres hozzájárulást kér, vagy pontosan elszámolnak a bevásárlásokat követően. A közös költségek megosztása, az extra szolgáltatások megfizetése természetes igénye önnek, aki hamarosan nyugdíjba vonul. Tekintse felnőttnek a fiát és menyét, legyen kedves a megbeszélés, amelyben tisztázzák a kényes kérdéseket. Jó alkalom lehet arra is, hogy tájékozódjon a fiatalok terveiről, és továbbra is segítheti őket saját teherbíró képességéhez mérten. 

Pap Katalin gyógypedagógus, családterapeuta