Igazi kapcsolódások helyek, idők, emberek között Szent Gellért emléke kapcsán

San Gerardo Sagredo azaz Szent Gellért Velencében született, a San Giorgo-szigeten, a bencés monostorban nevelkedett, Muranóban van eltemetve. Ide látogatott el az újraalapításának negyedszázados évfordulóját ünneplő bakonybéli bencés közösség és a velük tartók, a kórustagok. Soha nem volt még kapcsolat Gellért életének e két fontos helyszíne között, így történelmi jelentőségűnek mondhatjuk az olaszországi eseményeket, amelyek folytatása a Bakonyban lesz szeptemberben, a Gellért-ünnepen.

– A földbe hulló búzaszem nem marad egyedül, hanem sok termést hoz – mondja Jézus az evangéliumban. A valódi szentek, az Istennek odaadott életek jellemzője tehát, hogy közösségeknek adnak életet, összekötnek embereket, helyeket, kultúrákat. A legfőbb célunk a hála kifejezése volt a közösségért, azért, hogy Gellért ezer évvel ezelőtti bakonybéli megtelepedésének szellemi örököseiként újra testvéri közösségben élhetünk Bakonybélben, s környezetünkben, egyházközségünkben közösségek születésének és kegyelembeli, létszámbeli gyarapodásának lehetünk tanúi. De azért is hálát adunk, hogy Gellért alakja összeköt bennünket Itáliával, az olasz néppel és kultúrával is. Talán nem véletlen, hogy a bakonybéli közösségben öt éve él egy olasz fiatalember, aki Gellért nyomdokain, magyar földön találta meg hivatását – így vélekedik Izsák atya útjuk szellemiségéről.

– A zarándoklat egyik ünnepi pillanata volt a fehérvasárnap Muranóban bemutatott szentmise, amelyen Szent Gellért sírjánál, a Santi Maria e Donato bazilikában számos magyar és olasz tisztelője részt vett. A feltámadt Krisztus életet és békét sugárzó sebeiről beszéltem, melyek az irgalom és az üdvösség forrásai a benne hívők számára. Életünk sebei, traumái akkor válhatnak a megváltás eszközévé, ha Jézusra figyelve, hozzá kapcsolódva fogadjuk el és hordozzuk azokat. Akárcsak Gellért, akinek velencei gyermekkorát meghatározta édesapja elvesztése és egy súlyos betegség, de éppen ezek a veszteségek sarkallták előbb a szerzetesi buzgóságra, majd a zarándoklatra, melynek révén a magyarok apostola lett – hangsúlyozta Baán Izsák bakonybéli perjel, és a másik kiemelt programról elmondta, hogy ellátogattak a Szent György-szigeten álló San Giorgio Maggiore bencés apátságba és bazilikába, az ott megtartott egyházzenei áhítaton énekeltek. Izsák atyától megtudtuk, hogy a koncert utolsó részében a hallgatóság – Gellértnek a napba öltözött asszonyról szóló beszéde nyomán – Mária életének misztériumain való elmélkedésre kapott meghívást kórusművek segítségével.

– A Velencében töltött napok során leginkább az szólított meg, hogy az olaszországi magyarok, családok, vegyes házasságban élők sokan eljöttek mindkét programunkra, szeretettel fogadtak minket. Arról beszéltek, hogy jó látni, Bakonybélben ma is összetartó a bencés közösség, és jelezték, hogy viszonozzák látogatásunkat, készülnek eljönni a Gellért-ünnep zenei programjaira. Találkoztunk a San Giorgio Maggiore törékeny bencés közösségének tagjaival is, csak ketten lakják a nagy monostort. A muranói plébános pedig azt mondta, minden évben szívesen látna minket. Az ilyen, szentek révén kialakuló kapcsolatokból a hazatérés után még hosszú ideig lehet lelkileg táplálkozni – mondta el lapunknak Izsák atya.